marsbéli krónikák

Komolyan nem akartam elhinni, hogy van olyan, a huszas éveiben járó férfi, aki képes lefeküdni a húgytól tocsogó hideg sárba két toi-toi vécé közé, és fejét a mocskos, hideg betonra tenni azért, hogy lásson nőket kb. egyetlen tizedmásodpercre meztelenül. Egyszerűen nem hiszem el. És igazából nem az zavar, hogy egy vadidegen degenerált tanúja lehetett a bájaimnak (bár az is), hanem az az igazán rémisztő, hogy hosszú percekig azt hiszed, tökegyedül vagy, miközben valaki végig figyelt. Szörnyű érzés, még ha csak öltöztél meg pakoltál is. Teljesen ki vagyok akadva. Az isten szerelmére, nem egy hormonoktól túlfűtött kis tizenéves volt, hanem egy felnőtt ember, aki a mocsokban hentereg, hogy lásson két kóbor cicit. Viszont legalább rájöttem, hogy nem vagyok egy igazán agresszív típus. Tudnillik csak jóval később jutott eszembe, mi lett volna a legjobb reakció, mikor felfedeztem: úgy kellett volna bakanccsal fejberúgni, hogy ottmaradjon. De persze nem jutott eszembe, úgy kell nekem. És még köszönt is a köcsög, mielőtt elmenekült.