marsbéli krónikák

Tegnap összeszámláltam, hány nevet használok. Van ugye a születésemkor rámragasztott főnevem, ami köszönőviszonyban sincsen az anyakönyvivel, ennek a család a főverzióját használja, a barátok szintén azt plusz legalább két becézett formáját és egy teljesen különálló harmadikat, amit az egyetemen ragasztottak rám a főnevemből képezve, és van még egy, amit szigorúan egy ember használhat. Hivatalos viszonyokban az anyakönyvi nevemet használom, teljes néven mutatkozom be, de csak a második keresztnevemre vagyok hajlandó hallgatni, ha az elsőn szólítanak, oda se köpök. Aláíráskor váltogatva használom a teljes, a csak az első, illetve csak a második keresztneves formát. Van még ugye ez a Montag, meg az Emese, amire sokan azt hiszik, hogy igazi (köszi a sok névnapi köszöntőt). Nem érzem gáznak. Mindenki úgy terrorizálja a környezetét, ahogy tudja.