Öcsém vidéki munkásvárosban járván lekéste az utolsó vonatot, de természetesen nem esett kétségbe. Besétált az állomásfőnökségre, közölte, hogy ő bányász (ami igaz, és arrafele még van respektje az ilyennek), lekéste az utolsó vonatot, és különben is jó haverja ikszipszilon (tényleges telekszomszéd), aki maga is mozdonyvezető volt, tehát a neve ismerősen csengett, és legyenek szívesek megoldani, hogy ő ma éjjel hazajusson. És lőn. Az éjszaka közepén megállítottak neki egy tehervonatot (ami szigorúan tilos), öcsém pedig a masiniszta mellett könyökölve (szintén szigorúan tilos) tette meg a hazautat. Életrevalóságból jeles.