Hogy én hogy gyűlölöm a modern technikát. Ma megbeszélésre igyekeztem Duna-torony negyedik emeletére. Tudtam, hogy nem olyan egyszerű a be- és a feljutás, de kicsit meglepett, hogy még a lift önálló kezelését sem merik az emberre rábízni, de ki vagyok én, hogy felülbíráljam a moszadosszupertitkospentagonos védelmi izék fontosságát és létjogosultságát. Az udvarias portásember és liftesfiú odakísért a lifthez, a kártyájával aktiválta vagy mi, benyomta nekem a 4. emelet gombját, majd magamra hagyott két hölggyel, akik saját kártyák büszke tulajdonosaiként önállóan rá tudták venni a liftet, hogy az vigye őket az 5. emeletre. És itt kezdődött a baj. A lift ugyanis valami miatt nem állt meg a 4. emeleten, így kénytelen voltam felmenni a két csajjal az ötödikre, ahol ők közölték velem, hogy a lépcsőházban le tudok gyalogolni egy emeletet. Így is tettem, majd anyázva szembesültem vele, hogy a negyediken szintén csak kártya segítségével (a nyakamat tenném rá, hogy a liftes kártya nem jó a sima ajtókhoz) tudnék kijutni a lépcsőházból a folyosóra. Ez akkor lesz igazán fasza, gondoltam, ha most visszamászok egy emeletet, ahol rádöbbenek, hogy itt sem tudok kimenni a folyosóra, és fogoly leszek a lépcsőházban egy életre. De szerencsém volt, az 5. emeleten nem kártyás ajtó volt (Terroristák! Súlyos hiba a rendszerben, jegyzeteljetek!), így visszajutottam a folyosóra, ahol megpróbáltam liftet hívni. Az hamarosan meg is érkezett, beszállva azonban hiába nyomogattam bőszen a 4. emelet gombját, a lift baszott rám, mert nem volt kártyám. Megfordult a fejemben, hogy talán titkos számláló van a panelban, és x darab érvénytelen gombnyomás után automatikusan hegyes karók vágódnak ki a lift falából, és a tükörhöz szegeznek, de már túl ideges voltam hozzá, hogy féltsem az életem, és dacosan úgy döntöttem, hogy én innen bazdmeg nem mozdulok. Egy idő után elindultunk felfelé, majd a 15. emeleten beszállt két üzletember külsejű férfi, akiknek elkezdtem rimánkodni, hogy isten nevében tegyenek már ki a negyediken, de sajnálkozva közölték, hogy az ő kártyájukkal csak a földszint és a 15. emelet viszonylatában lehet közlekedni. Elképesztő. Így lementem velük a földszintre, ahol agyérgörcs közeli állapotban kirángattam a kedves portásembert a pultja mögül, aki vertikális kálváriámat végighallgatván sajnálkozva közölte, hogy hát igen, volt már gond a lifttel. Anyátok.