Kértem karácsonyra egy botmixert, nem annyira a háziasszonyi lelkesedés, mint a daiquiri és a krémlevesek iránti rajongásom végett, melyek megfelelő megalkotásához szükség van a fent említett eszközre. Anyám szokás szerint nem aprózta el a dolgot, az egyszerű botmixer helyett kaptam egy ezer darabból és kiegészítőből álló szuperketyerét, ami darál, aprít, jeget tör és habot ver, kis átalakítással valószínűleg a Marsra is képes elmenni, leszállni rá, mintát gyűjteni több pontról, majd visszatérni. Lelkesen kibontottam a dobozt, megvizsgáltam az egyes darabokat, összeraktam minden variácót, majd szétszedtem, áttanulmányoztam a használati utasítást, végül elégedetten vissza akartam mindent rámolni a dobozba. Ekkor kezdődött a kálváriám: 45 kibaszott percen keresztül próbáltam megtalálni az egyes darabok pontos helyét, hogy minden beleférjen abba a nyomorult dobozba. Hamar világossá vált előttem, hogy minden bizonnyal egyetlen helyes megoldás létezik, a variációk száma viszont a végtelenhez közelíthet. Komolyan nem értem, miért nem képesek arról is mellékelni egy rajzot, hogy melyik darabnak hol van a helye. Mikor (bevallom, némi erőszakolás árán) végre sikerrel jártam, pár percig komolyan hittem, hogy zseni vagyok.
2009.12.24. 21:58 dívamacska
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr365335018
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
