Múlt péntek éjjel szörnyű ricsajra és nyávogásra rohantunk ki, én azonnal tudtam, hogy csak az lehet az oka, hogy valahogy átjöttek a szomszéd macskagyilkos kutyái. Egy-két másodperc volt az egész, de mire kiértünk, minden állat eltűnt, csak szegény kis fekete macsek rúgta az utolsókat az árnyékliliomok tövében. Akkor se lehetett volna megmenteni, ha egy állatorvosi műtő közepén történik a dolog: kábé letépték az oldalát, minden bele, belső szerve kilátszott. Mire elszántam volna magam, hogy hozom a baltát, és agyonütöm, kiszenvedett, de szebb utolsó perceket is el tudok képzelni egy állatnak. Nyilván azonnal átmentünk fellármázni a szomszédokat, meg is találtuk a lyukat, ahol átpréselték magukat a kutyák, vagy csak az egyik, végül is tökmindegy. A macskák nagy nehezen előmerészkedtek, szegény László kabátját is kilyuggatták kicsit a támadók, meg elég sok szőrt is vesztett, gondolom, csórikám védte volna a kölykeit. A férfi a háznál egész éjjel azt tervezgette, hogyan fogja kinyírni a dögöket. Szomszédék szerencsére eléggé szégyellték magukat ahhoz, hogy rögtön másnap vegyenek elektromos nyakörveket a kutyáknak, hogy ne mehessenek a kerítés közelébe, meg feltettek egy kitekerhető sűrű nádkerítést a drótra, hogy a macskák se tudjanak átbújni, de biztos ami ziher, most minden macska megint bent alszik, mert a kutyák éjjel vannak szabadon a kertben. A tanulság a dologból annyi, hogy aki nem vadász, az ne vegyen vadászkutyát. Én mindig ezt szajkózom a sok hülye panelvizslásnak, meg a többinek, aki csak az alapján vásárol kutyát, hogy neki melyik tetszik, meg melyik milyen aranyos, tessék, megvan az eredmény.