Ez az éjszaka, ez egyszerűen kurva jó volt. Ha lehetek ironikus.

18-22 óra között: A kisebbik nyűgössége nem ismer határokat, oka ismeretlen. Kábé ötször szoptattam meg, mert csak ez nyugtatta le kicsit.

22 óra: A fent nevezett kisebbik üvöltve ébred, megnyugtatni lehetetlen. Láthatóan nem a hasa fáj, csak ordít behunyt szemmel, kinyújtózva. A férfi a háznál ártatlanul felveti, hogy talán éhes, szoptassam meg. Őrjöngve és rikácsolva közlöm, hogy az előzmények alapján nincs az az úristen, hogy ez a kölyök éhes legyen, a mellem viszont nem hotel, nem fog azon aludni, csak a holttestemen keresztül.* Tizenegyig nem kap enni és punkt. A gyerek üvölt, én fürdőszobát takarítok, vagy a kertben fekszem, és próbálok nem felrobbanni. Végül kivisszük a kiságyát az étkezőbe, hogy ne bolonduljunk meg teljesen.

23 óra: A gyerek varázsütésre elalszik, anélkül hogy szopott volna. Természetesen nem volt éhes.

01:30: A férfi a háznál ébreszt, hogy éhes a gyerek.(Jól tettük, hogy kivittük a gyereket a szobából, olyan mélyen aludtam, mint még soha. Kár, hogy csak két órát.)

02 óra: Leteszem aludni a jóllakott kölköt, aki nyikkanás nélkül elalszik.

02:30: A nagyobbik Anya! Anya! ordítására ébredek. Átmegyek, betakarom, megkeresem az ágy rengetegében** Kutyusit,*** visszafekszem.

03: A kisebbik üvöltve ébred, üvöltés oka ismeretlen.

04: A kisebbik visszaalszik. Hogy mitől, az ugyanúgy örök rejtély marad, mint az, hogy miért kezdett el ordítani.

05:50: Szoptatást követően leteszem a kisebbiket aludni.

06: Megérkeznek az ellenőrző rendőrök**** a sréhen szembe szomszédhoz, aki házi őrizetben van. Megnyomják a csengőjét, mire megszólal a mienk is. Ez mindig így történik, naponta ötször, de most különösen rosszul esik.

06-08: Kornél őrjöngve vonyít és megpróbál kitörni a kertből. Az utóbbi napokban többször megszökött, valami tüzelő szuka van pár utcával odébb. Felkelnék, hogy magam engedjem ki, de az étkezőben alvó kölyök miatt lepokrócoztuk a bejárati ajtót, a szobánk ablakán pedig ott a redőny, amit baromi hangos felhúzni. Ha mégis megteszem bármelyiket, a kisebbik ébredését és ordítását kockáztatom. Patthelyzet, hallgatjuk a kutya üvöltését.

08: Kornél kitör a kertből. Ezt onnan tudjuk, hogy csend lesz.

08:03: Vidáman és kialudtan ébred a nagyobbik. Kezdődik a játék.

* Tudni kell, hogy én gyűlölök szoptatni. Semmit a világon ennyire nem utálok. Nem is magát a konkrét szoptatást, hanem ahogy az egész rátelepszik az életemre. A színre-szóra meginduló tejet, a fájdalmas tejcsatorna-összehúzódásokat, az érzékenységét a melleknek, meg az egész szart. Életem legszebb napja lesz, amikor leválasztom a kicsit is, azzal a boldog tudattal, hogy soha többet a büdös életben nem kell ezt csinálnom.

** Ez nem egyszerű, mert kábé hetven darab plüssállattal, pelenkával, kinőtt ruhával és naponta változó játékbazárral alszik.

*** A fő plüssállat, alvós és mindenes jószág. Ne adja az isten, hogy egyszer elvesszen.

**** Vasárnap reggel hatkor! Hatkor, basszák meg!