HTML

marsbéli krónikák

Friss topikok

  • zsuzska169: Mindenkinek most? :D Miközben töltött a oldal, arra gondoltam, hogy vajon milyen nehéz lesz elolva... (2019.05.05. 09:24) A közös munka öröme
  • HoldViola: Régen jártam nálad, így csak most olvasom, mélyen egyetértek, és sajnos átérzem, én ugyanígy járta... (2018.03.25. 21:49) Welcome to the machine
  • dívamacska: @zsuzska169: Csak most láttam, amit küldtél. Ez az ember remekül ismeri a macskákat:-) (2017.12.16. 11:18) Black Friday
  • Raven1975: A sírás környékez, szegény pára, mennyire lehet sajnálni. Évtizedeken keresztül hazugságban élt, c... (2017.11.20. 21:51) WTF?
  • Untermensch4: @John Doe3: "nem a kutyákkal van feltétlenül baj (bár néha azokkal is), hanem a kutya-gazdája rend... (2017.03.27. 15:16) Ne nyúlj hozzá, megharap!

Címkék

2013.06.20. 14:25 dívamacska

Persze ha őszinte akarok lenni, a legnagyobb stresszt az jelenti, hogy miként hat ez az egész új helyzet a nagyra. Mert hat rá, és nem túl pozitívan. A bölcsibe az utóbbi héten már ebéd után megyek érte, mert odáig fajult az alvással szembeni ellenkezése, hogy lefekvés helyett inkább magától beállt a sarokba csórikám, ezért a gondozónő felvetette, hogy próbáljam meg inkább otthon altatni. Ez valamelyest enyhített e helyzeten, de nem eléggé. Folyamatosan azon rágom magam, hogy nem töltök vele elég időt*, nem vagyok elég türelmes, megértő, túl sokat kiabálok mostanában. És nyilván egy hetek óta kialvatlan zombinál hamarabb szakad el a cérna mindenért, főleg, ha egy dackorszakos rángatja az idegeit, csakhogy nevezett dackorszakos erről nem tud, és nem is tehet. Próbálom ezt észben tartani, de kurva sokszor nem megy. Ha pedig a minden piszlicsáré dolog miatt, kétpercenként újrakezdődő, véget nem érő huzakodás** közben a kicsi is elkezdi a vonyítást, amit én iszonyú rosszul tűrök, baromi gyorsan robbanok, és jön a kiabálás, a büntetés, részéről az üvöltés, káosz az egész, két gyerek ordít, én kiabálok, közben az megy mantraként a fejemben, hogy deszarulcsinálod, neordibáljmár, mostkúrodelakapcsolatotagyerekkel. (Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy sajnos az én szar természetemet örökölte, azaz lobbanékony, türelmetlen, a korosztályos átlagnál is jobban utálja, ha segíteni akarnak neki, plusz makacs, mint egy öszvér, és nagyon akaratos. Mindenki jobban járt volna, ha az én szépségemet és az apja dagonyázó vízibivaly természetét örökli.) Valamelyik este odáig süllyedtem, hogy miután ezredjére szóltam rá valamiért, amit persze ezredjére engedett el a füle mellett, sőt, vigyorgott is, egyszerűen becsaptam a mesekönyvet, emelt hangon közöltem, hogy ennyi volt mára, feküdjön le, elég volt, nincs több Nyúl Péter. Még puszit sem adtam neki, úgy mentem ki a szobából, pedig sírva kérte, hogy takarjam be, meg jöjjön a puszipocok. Aztán húsz perc múlva persze szégyenkezve osontam vissza, szerencsére még nem aludt, és örült nekem, hogy betakargatom meg megpuszilgatom és vidáman nézett rám, de én nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy most kúrom el.***

* Általában én hozom-viszem a bölcsibe, délután, ha a kicsi alszik, csak vele foglalkozom, de ez sajnos nem mindig megy, továbbá én etetem, fürdetem, fektetem, olvasom a mesét, hogy legyen kettesben töltött idő.

** Mint természettudományos végzettségű ember, továbbra sem látom értelmét a dackorszaknak. Próbálgatja a határait, oké, de ezt csak úgy lehetett megoldani, hogy a szülő általi agyoncsapást/a szülő agyvérzését kockáztassa vele az utód?

*** Ha azokhoz mérem magam, akik szíjjal verik meg fénnyel etetik a gyereküket, még nyilván én vagyok az év anyja, de ennél azért magasabban van a léc.

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://marsbeli.blog.hu/api/trackback/id/tr535370448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nilüfer 2013.06.21. 09:11:13

Most valami nagyon bölcset kéne mondani, de nincs...több segítséget kéne igénybe venned, ha durva akarok lenni, a pici még nem borul ki, ha más abajgatja, nyilván a szoptatást nem lehet lepasszolni.
Egy dolgot tehetsz, csak nagyon nehéz megvalósítani: semmi ideg, mintha kívülről szemlélnéd.De ordítani semmiképp..nem ő tehet arról, hogy csecsemő van a háznál.Plusz a dackorszak, amitől egyébként is meg kell veszni.A higgadtság, meg a halk hang csodákra képes, de az is csoda, ha valaki képes rá..

Egyébként meg kb pár év, amíg kissé nőnek..addig meg túlélésre kell játszani.

Na, sokat segítettem:(((((((

bobomami 2013.06.21. 10:35:35

Ne félj, nem kúrod el! Évek múlva nem is fognak emlékezni rá. Az enyémek már huszonévesek, engem is kikészítettek, én is ordítottam, sőt káromkodtam is, de nem hagyott maradandó nyomot bennük. Szerintem tini korban inkább el lehet rontani a kapcsolatot, ott kell észnél lenni.
Ja, és természetesen a gyerekek soha nem a jó természetű felmenőikre hasonlítanak:)
Kitartás!

farfadet 2013.06.21. 10:50:39

régen, mikor több generáció élt együtt, biztosan könnyebb volt az anyukáknak, mert besegítettek a nagyszülők. szerintem nyugodtan vond be a mamákat, örülni fognak nem? két ilyen kicsi gyerekkel, pláne kis korkülönbséggel, eltérő igényekkel... elhiszem, hogy nem könnyű, de erről nyilván nem te tehetsz.

bobomaminak igaza van: szerintem is tini korban jobban el lehet rontani őket, most még feltétel nélkül szeretnek :)

dívamacska 2013.06.21. 15:55:16

Van segítségem, hála istennek, csak ugye nem állandóan, és nyilván mindig minden akkor jön össze, amikor éppen egyedül vagyok. És azért nem kizárólag ordítva kommunikálok, például már két napja nem kiabáltam:-) Ha elmúlik a hőség, még kevesebbet fogok, remélem.

farfadet 2013.06.21. 18:13:26

gondoltam, hogy a hőségnek is köze van hozzá :)

2013.06.22. 21:11:39

Dehogy baszod el, Montag. Személy szerint én abban az elméletben hiszek, hogy neked is meglehet a saját bajod, lehetsz néha bizony fáradt, nyűgös, türelmetlen, indulatos, hiszen egy emberi lény vagy és ha ez látszik is rajtad éppen, pölö kiabálsz attól csak hitelesebb leszel a gyereked előtt. Miért baj az, hogy azt látja a gyerek, hogy nem vagy fából? Mennyivel lenne az jobb, hogy mikor felrobbansz épp belülről, akkor is csak a halk hangú álomanyuka lennél? Egyrészt garantált gyomorfekély , másrészt meg gondolom nem az elfojtást akarod tanítani neki.

Ilyen (nem ritka) esetekben (egy önfejű négyévessel a háztartásban) én a dührohamom után mindig leülök vele megbeszélni, hogy melyikünk mit csinált rosszul és sosem szégyenlek bocsánatot kérni amiért kiabáltam vele és elmondani, hogy épp miért nem tudtam uralkodni magamon. Nyilván nem én csinálom a legjobban, az én természetem sem túl szerencsés, de ez adott, ebből kell kihoznom a legjobbat.

porstein 2013.06.22. 21:47:38

Lehet, hogy rohejesen hangzik, de ha Magne-B6-ot szedek, kb felezodik a "robbanásaim" száma. Csak az a baj, hogy nem csak a türelmemet, hanem az étvágyamat is növeli...

Mansell 2013.06.23. 09:21:10

@porstein: Nem hangzik röhejesen, mert én is megfigyeltem, hogy a magnézium valóban higgadtabbá teszi az embert. Jobb mint ha szedálnának:-)

rigoberta 2013.06.24. 13:58:54

Régóta olvaslak, nagyjából egyszerre születtek az öszes gyerekeink, és csak azért ugatok bele, mert nálunk is iszonyú kemény hónapok voltak a kicsi születése után. (A nagy most 2,5 a kicsi 6 hós). Nálunk nagyon sokat segített a nagy lelkén, hogy elkezdtem csak vele programot csinálni. Semmi extra, egy-egy játszó, vagy velem jön a fodrászhoz, és hetente, kéthetente egy délelőtt elég is volt, hogy kijöjjön a megborulásból (nálunk klasszikus kistesó-gyepálás folyt). Neked is jót tesz, mert van időd, amikor csak rá figyelsz s nem érzed úgy, hogy elhanyagolod, meg neki is mert kap belőled megint olyat, amikor csak az "övé" vagy.

isolde 2013.06.24. 17:51:16

Szerintem meg a gyerekek nem hangerő alapján döntenek a kapcsolatról, hanem pontosan tudják, ki az, aki szereti őket és akire számíthatnak, függetlenül az illető beszédstílusától. Én legalábbis pontosan tudtam gyerekkoromban, és a húgom is, hogy nem a legnyájasabb családtag, akivel sosem veszekedtünk, volt az, aki mindig mellettünk állt. Néha rákiabálsz, attól még pontosan tudni fogja, hogy szereted és ha baj van, hozzád kell fordulni.

R. · http://macskanyelv.freeblog.hu 2013.06.25. 22:59:14

Hmm, csomószor bennem is bennem van a most-baszom-el érzés, pedig nekem még egy picivel sem kell küzdenem, csak a majd 7 éves naggyal és az ő kiskamaszodásával.
De egyetértek Isoldéval, érzik ők a szeretetet.
süti beállítások módosítása