Meg a másik, ami roppant visszataszító ebben a reklámban, az az a rész, amikor a kisnyugdíjas boldogan ecseteli, hogy az Aldiban még ő is tud úgy vásárolni, hogy egy kis vendéglátás (azaz hús) beleférjen. Hogy nyíltan a pofánkba lehet tolni, hogy szegények vagytok, és hogy számotokra legyen öröm, amikor elégedetten bólogathattok az egy-egy szelet rántott hús felett, szinte hallom a beszélgetést közben, hogy emlékszel Etusom, a Kádár alatt bezzeg minden vasárnap húsleves volt meg rántott csirke, jóebédhez szólt a nóta, ma meg... De szerencsére itt az Aldi, ott néha nekünk, csóróknak is leesik valami. Kíváncsi lennék, Németországban készítenének-e ilyen reklámot.