Most érkezett az illetékhivatal levele, melyben felszólítanak 271.000 forint illeték befizetésére. Nem fáj, csak ha nevetek.
Másodperceken belül elájulok. Mégsem volt olyan jó ötlet bivaly nagyságú rántott csirkecombot enni káposztás tésztával.
Megvásároltam a festékeket (ezért nincs pénzem fröccsre). A csóka a boltban nagy szemeket meresztett a kiválasztott szobaszínre, de csak annyit mondott: merész. Úgy fog kinézni a lakásom, mint egy kupi, tök jó lesz. Öcsi, gyere haza!
A lakás romokban. Száz éves festékrétegek bukkantak elő. Öcsi macska elveszett. Egy fröccsre sincsen pénzem.
Rá kellett hogy döbbenjek, a férfiaknak sincs egy fikarcnyival sem több érzékük a ketyerékhez és műszerekhez, mert sokszori elismétlésre sem voltak képesek megjegyezni, hogy Bosch rendszerű állandó löketű peremélszabályozós adagolószivattyú, ami egyébként egy tök egyszerű dolog, magamat is megleptem vele, hogy tökéletesen értettem mindent, ami géptanon elhangzott (már amikor ébren voltam), pedig még biciklit sem tudok vezetni. Megerősödtem tehát abbéli hitemben, hogy menni fog ez a traktorosdi. Megtudtam továbbá, hogy egy traktorral álló helyzetből fel lehet borulni, a mellettem ülő srác el is mondta, hogyan kell ezt csinálni, majd keresem a társaságát gyakorlaton, a világért el nem mulasztanék egy ilyen lehetőséget, majd azt hazudom, hogy véletlen volt. Már amennyiben nem temet maga alá az álló helyből felborult traktor.
Ma nekiesett a festő a lakásnak. Adjatok negyed millát két napon belül. (Ja, nem, kétszázezer is elég, a maradék már együtt van.)
Tegnap este pár kancsó bor mellett végighallgattam Voltpasi esküvőjének részleteit. Mivel szerénységem még mindig előkelő helyen tanyázik a gazdája halállistáján, engem természetesen nem hívtak meg, sőt öcsémet sem (ha a pina összegyűjti a pénzt a bérgyilkosra, valószínűleg az egésaz családomat kiirtatja). Volt mondjuk olyan meghívott, akin csodálkoztam, hogy ott lehetett, de ennek valószínűleg az az oka, hogy gazdi nem tudta, hogy Voltpasi őt is megdugta. Azon röhögtem a legjobban, hogy mikor a barátok megunván a szar hangulatot távozni készültek, az ifjú asszony nekiugrott egyiküknek, hogy mégis hogy képzelték azt, hogy ideállítanak tizen egy nászajándékkal, mikor ő világosan megmondta, hogy pénzt akar. Voltpasi már árulja a lakását, amit jól belevisz a házasságba, a gazdája gyorsan szül egy gyereket, két éven belül elválnak, lakás elúszott, gyerektartás maradt. Ez az öcsém forgatókönyve, és jó esély van rá, hogy bejön. Sok boldogságot, te szerencsétlen barom!
Az nem lepett meg, hogy a Dívamacska hosszú hetek múltával sem hajlandó összebarátkozni szegény Öcsivel (valószínűleg az okozná neki a legnagyobb örömet, ha az összes többi macska eltűnne a bolygóról, örökre.) Megszoktam a naccsasszony részéről az állandó fújást és a sértődött pofák vágását is. Na de az azért már mégiscsak túlzás, hogy kifigyelte, ahogy Öcsi játszási céllal gyanútlanul bemászik egy vastag nejlonszatyorba, kivárta, hogy teljesen belegabalyodjon, akkor odaszaladt, ráugrott, és elkezdte ütlegelni a védekezésre képtelen jóhiszemű állatot. Úgy kellett lepofozni. Micsoda jellemtelen harcmodor. A büdös ribanc, de most komolyan.
Lassan négy hónapja élek a lakásomban. Tegnap - utánajárva a szomszéd jóslatának - találtam egy ablakot, mögötte egy lichthofnak gúnyolt aknával. Jól jön még, ha betörnek a tatárok.
A jó kurva életbe. Még egy ilyen reménytelen csürhét, mint ez az ország: képesek a Tüskevárat a legjobb könyv után a legjobb filmnek is megválasztani...ez annyira elkeserítő, hogy kénytelen voltam szólásra emelkedni.
