marsbéli krónikák

Áll a fürdőszobában sréhan a sarokban egy szekrény. Elhelyezése módjánál fogva van mögötte egy nagyobb üres tér, melyet a Dívamacska tegnap felfedezett, felülről bemászott, majd az alján rádöbbent, hogy szívás van. Eltoltam a szekrényt, kiszabadítottam, kinevettem. 20 perc nem telt bele, már Öcsi ült a szekrény mögött. A kis utánozós majom.

Ma reggelre bizonyságot nyert, hogy Öcsi a vécécsészébe jár fürdeni. Beteg világ, beteg állatok.

Tegnap erre a mondatra kapcsoltam be a tévét: "...most akkor vagy teljes lélekcsere történt, vagy mindkét lélek a gyerekben maradt." De durva.

A Dívamacska ma reggel fogta magát, és odaszart a macskaalmos láda mellé. Nem bele, pont mellé. Még hallottam is, ahogy kaparja utána a láda oldalát, gyanítom, kívülről. Komolyan megütöm, nem érdekel az állatvédelmi törvény.

Ahhoz már kezdek hozzászokni, hogy az elmebeteg csoporttársaim csak 127, az adott ügyben nem érdekelt másik ember érintésével képesek egymással levelezni, ismételt figyelmeztetés ellenére is. Ma reggel viszont döbbenten láttam, hogy az egyik cunci (ki ő? nem is ismerem.) a teljes évfolyamnak elküldött egy meghívót, hogy aki nem tud mit kezdeni a szombat estéjével, csatlakozzon az ő programjához. Megnyitom a meghívót: a Magyar Cserkészlány Szövetség farmerbulijába invitálnak. A farmerbulin én először valami paraszt-mezőgazdasági dolgozói összejövetelt értettem, de tüzetesebb átolvasás után kiderült, a bulinak az fog egyéni színt adni, hogy mindenki farmerben lesz. Noha napi nyolc órát töltök azzal, hogy értelmetlen és értelmezhetetlen szövegeket próbálok felfogni és érthetővé tenni, a mottó kifogott rajtam: "Gyere el, fedezd fel a világot, és mutasd meg a legújabb farmered!" Most vagy én vagyok teljesen retardált, hogy nem látom a cserkészek és a farmergatyák közötti összefüggéseket és rejtett karmikus kapcsokat, vagy a cserkészek leragadtak pár évtizeddel ezelőtt, amikor farmerben járni még feltűnést keltett és valakinek érezhetted magad benne, vagy ez valami reklám. Komolyan nem értem, mi a célja a rendezvénynek, de valami azt súgja, rohadtul nem jönnék ki a megjelentekkel, bár gyötör a kíváncsiság, mert itt valami lappang. Miért farmer? Ennek kábé annyi értelme van, mintha én cipőbulit hirdetnék: Mindenki jöjjön cipőben! Vagy ez most olyan vicces próbál lenni, mint egy pizsamaparti (ami rém szánalmas találmány, amúgy)? Lehet, hogy vámpírbuli lesz, mint a Pengében...

Mindig azt hittem, hogy a nagy hivatalos és multiépületek tól-ig típusú házszámot kapnak, mint Petőfi S. utca 20-29 meg ilyenek. Ehhez képest a Keleti Pályaudvaron ez áll: Baross tér 10/a. Szegény.

Szegény Öcsinek szarul indult a hét. Reggeli előtt kiengedtem játszani a gangra, egyedül, mert a Dívamacskának ilyenkor még túl hideg van, faszom a kényes természetébe. Tíz perc múlva kimegyek, mondom, gyere Öcsi reggelizni. Kétségbeesett nyávogás felelt - valahonnan. A Dívamacska persze, meghallva a segélykérő nyávogást, rögtön nagy jajveszékelésbe meg fel-alá szaladgálásba kezdett, tisztára mint a fekete kendős öregasszonyok a Zorbában. (A reakciója nem lepett meg, mert kifigyeltem, hogy titokban már jóba vannak, a Díva mosdatja Öcsit meg együtt alszanak, csak előttem titkolják, jól van, semmi gond, végül is csak a gazdátok vagyok, meg tőlem kaptok kosztot-kvártélyt, hogy akadna a torkotokon.) Fekete macskamentő pongyolámban átmásztam tehát a korláton, és elindultam a lapostetőn a hang irányába. Csórikám nem bemászott egy kihajított kályhacsőbe, hogy aztán bele is szoruljon? Nagyon koszos és nagyon rémült volt, mikor kiszedtem. És én még azt hittem, hogy a macskák jól tudnak tolatni.

Mindez persze nem változtat a gyerekekkel szemben táplált negatív érzéseimen, már csak azért sem, mert szegény Öcsi pont úgy nézett ki, mint aki most szökött meg Batáviából, tiszta pókháló, kosz meg ragacs volt, tutira foglyul ejtette valami kis szemétláda, szinte látom Öcsi heroikus küzdelmét a kiszabadulásért, melyhez csak az adott neki erőt, hogy még egyszer az életben láthassa szeretett gazdáját.

Készítettem csodás tacepaókat nagy veres felirattal: ELVESZETT ÖCSI! Szívhezszólóan megfogalmaztam az állat elvesztése miatt érzett fájdalmamat, megadtam a személyleírását meg a számomat, dolgoztam vele egy csomót, tök jól nézett ki, erre nem ott kuporog a lépcsőházban a nyavajás, mikor hazaérek?

A szomszédasszony bogarat tett a fülembe, mert elmondta, hogy Öcsit a múltkor már túszul ejtette és meg akarta tartani valami kiskorú ribanc az udvaron, aki bőgött meg sipákolt, mikor szomszédasszony elkarmolta tőle a macskát, mondván az nem az övé. Ma tacepaózok, és árgus szemmel figyelek. Remélem, Öcsinek lesz annyi esze, hogy kiül fogvatartói ablakába, hogy megláthassam az udvarról és kiszabadíthassam. De gyűlölöm a gyerekeket, kis szemétláda az összes. Komolyan nem fogok átallani megütni egy kislányt, ha vonakodik visszaadni Öcsit. Adjátok vissza a macskámat rohadt szemetek!