marsbéli krónikák

Kerítsetek nekem munkát. Az állatkertben akarok dolgozni, kifejezetten fizikai munkát. Állatokat akarok etetni, ganajozni, meg gyerekeket orvul bíztatni a medence partjáról, hogy "simogasd meg nyugodtan azt a pingvint, nem csíp, és nagyon barátságos állat". Esetleg növényházban is elmolyolok, végül is biológus vagyok, meg most megyek a kertészetire is. Na, hajts!

Most Garfieldot olvasok.

Gyermekkoromban igencsak kedveltem a Bucó, Szetti, Tacsi című képregényt (tévedtem). Ma újraolvasgatok, és egyre elítélőbb lesz a véleményem. Az életben bizonyára rühellném az egész kiskutyabandát, még ilyen szánalmas jótanuló-jósportoló köcsögöket nem hordott a hátán a Föld. Itt van mindjárt a naffőnök, Bucó. Adva van egy kis szar korcs, aki nem csak okos, sportos és bátor, és mindig kiáll az igazságért, de jóképű is, akibe szerelmes a két szánalmas szuka, Szetti és Micike. Micike frizuráját már régebben méltattam, erre most nem térnék ki. Figyelmet érdemel, hogy a két punci jóbarátnő, ami az életben, lévén közös a célpont, távolról sem így lenne. Szegény Tacsi, aki tipikus példája lehetne annak, miként lesznek a mindenki által lesajnált, szemüveges, kistermetű (ez fontos) nullajancsik a folyamatos kudarcélmények hatására pszichopata sorozatgyilkossá, a nemi szerveket megcsonkító fajtából. Ennek a szálnak a kibontás szerintem megérne pár részt. Tacsinak egyébként akkor lenne esélye Micikénél - aki persze úgy tesz, mintha sejtelme sem lenne szegény tacskó vonzalmáról, sőt, még szívatja is -, ha Bucó és Szetti végre összejönnének, mert Micike a nők többségére jellemző szánalmas trükközéssel a féltékenységkeltés jól beváltnak hitt, valójában eredményre soha nem vezető módszeréhez folyamodva rávetné magát Tacsira, aki persze bedőlne, igazinak hinné a szerelmet, hogy végül keserűen csalódjon, és ez legyen az utolsó csepp a pohárban, és végre kezdetét vegye az izgalmas sorozatgyilkosos rész. (Persze nem biztos, hogy Bucó tényleg akar valamit Szettitől, és viszont, mert noha a ravasz képregényíró sejteti a kölcsönös vonzalmat, számos helyen találunk a mindkettejük aszexualitására utaló jelzéseket.) Későbbi részekben megfigyelhető Tacsi és Micike közeledése, bár ez is inkább az anyai vonzalom és pátyolgatási igény kifejeződése az uszkárlánynál, mintsem a férfi értékelése Tacsiban, aki viszont a végzet asszonyaként tekint Micikére (az iskolatáskáját is viszi), tehát a tragikus vég így is elkerülhetetlennek tűnik. Ami Tacsi és Bucó viszonyát illeti, egyértelmű, hogy Bucó önnön megerősítésére és önbizalma fokozására barátkozik a tacskóval, aki mindenben sokkal rosszabb, mint ő, így kiváló acélosítója Bucó szánalmas és dögunalmas egójának. Tacsi alárendelt mellékszereplői helyzetét jelzi az is, hogy az ő "nője" nem teljes jogú tagja a csapatnak, a címben sem szerepel a neve. És speciel inkább lennék tagja az Umbi-bandának, sokkal színesebb, ötletesebb és viccesebb jószágokból áll. Na.

Éjjel arra ébredtem, hogy a Dívamacska mellettem fekszik, a fejét a kinyújtott karomra fekteti, engem bámul kedvesen, és iszonyú erővel dorombol. Kezdek megijedni. Ha még a macskám is belémszeret, az már teljesen kész.

Jelzem, a helyzetem egyre rosszabb. Minden fronton.

Testületileg ki vagyunk rúgva. Munkanélküli lettem több milliós adóssággal, egy félig kifizetett lakással, pasi nélkül. Innen szép a győzelem. Megyek, leiszom magam.

Ex-lakótársam némi büszkeséggel újságolta, hogy ő is felkerült voltpasi gazdájának a halállistájára. Igazán sajnálom, hogy lemaradtam a közös nyaralásukról, zsírul szórakoztam volna, az elmondások alapján. Pár héten belül 10 napra hozzám kerül ex-lakótárs kutyája, egy szociális, ugyanakkor jólnevelt állat, akinek a külseje is olyan, mint akit feltétlenül meg kell ismertetni néhány kocsmával. Majd kunyerál nekünk pénzt fröccsre.

Hazarángattam a Dívamacskát. Igazán megható volt látni, hogy megörült nekem, nyávogva-futva jött oda hozzám, a szállítás alatt ugyan óbégatott, de egész este le sem kopott rólam, rengeteget dorombolt. Együtt aludtunk el, némi zsörtölődés árán, lévén elfoglalta a fél ágyat, csak sajnos hajnalban felkelt, és elkezdett tevékenykedni, majd unatkozni és nyávogni. Végül kinyitottam neki a konyhaablakot, eridj a gangra játszani, mondtam neki, de még nem megy, csak nézelődik kifelé. Viszont legalább kussban. Most valószínűleg éppen méltatlankodik, amiért egyedül van, bezárva egy lakásba.

Egész jól sikerül a visszazökkenés az egyetemistakori anyagi helyzetbe. Egyre nagyobb halom adósságot kaparva magam alá, mérhetetlen és rendíthetetlen nyugalommal konstatálom az üres bankszámlát, illetve hogy ismét a csőd szélén való állandó egyensúlyozással és az időnkénti totális krachok átvészelésével fogom tölteni az elkövetkező jó hosszú időt. Ennek ellenére terveket kovácsolok, és bizakodom. Miből vegyek vacsorát a Dívának? Ötleteket a kiadóba.

Ma megyek a macskámért. Tutira berág rám, hogy elhozom a frankó kis birodalmából.