marsbéli krónikák

A II. számú nőgyógyászati klinika igen vicces hely. Kezdik azzal, hogy a portásnak lövése nincs, hogy merre lehet a betegfelvétel, majd egy arra kódorgó alkalmazott felvilágosít, hogy le kell menni az alagsorba, de ki is van írva, nem láttam? De, mondom láttam, csak gondoltam nem komoly, hogy a büfé egybe van a betegfelvétellel. Hát pedig tényleg. Átvágok a vidáman kávézgató emberek tömegén, leparkírozok a betegfelvevő ablaknál, ahol is első pillantásom egy igen nagy Marilyn Manson plakátra esik. Alatta hendméd felirat, látszik, hogy gondos kezek vágták a betűket szép papírból: Dr. Manson. Továbbosonok a vérvétel felé, magamban imádkozom, hogy Dr. Manson ma ne praktizáljon, vagy lehetőleg tőlem távol tegye azt. Ilyet se láttam még, mielőtt megcsapolnak, sorba kell álnod üvegcsékért. Sorba állok, mire átzavarnak az ambulanciára, hogy szerezzek be újabb dokumenteket. Átbaktatok az ambulanciára, ahol szürreális kép fogad: rajtam kívül mindenki terhes. Nincs bajom a terhességgel, de a terhes nők nagy falkái rémisztően hatnak rám. Két megfélemlített férfiállat húzódik meg a sarokban, valószínű ugyanazt érzik, mint én. A recepciós kisasszonyok kábé negyedóra alatt kiolvassák a recepten a protrombin szót, megkapom, ami kell, visszavágtatok. Megörülök, mikor látom, hogy az előttem álló nőnek egyetlen árva üvegcse van a kezében, végre egy alkalmom, vidámkodok magamban, mikor nem másfél literrel kevesebb vérrel távozok. Beszoptam, mert nekem öt fiolát nyomnak a kezembe, egyik öblösebb, mint a másik. Rámparancsolnak, hogy tegyem a vizeletmintát a kosárba. Az nekem nincsen, a doktor úr nem szólt, hogy hozzak. Itt van a recepten, reccsen rám a banya. S'osztán, kérdezném, ha paraszt lennék, én dolgom a receptet silabizálni, az nem nekem szól, hanem nektek. Akkor vegyek egy üveget, és hajts a budiba. Az nem fog menni, nemrég voltam pisilni, akár órákig sem kell megint, nem nézte az olimpiát? Végül megadóan leülök, végignézem, ahogy a teljes tartalék vérkészletemtől megszabadítanak, kicsit tipródok, hátha kell pisilni, persze nem, így lelépek. Lehet, hogy most ezért rákos maradok.

A Dívamacska mostanában nagyon szeret és elémszalad meg kedves hozzám. Lehet, hogy rákos vagyok, az állatok hamarébb megérzik az ilyet szagról(!), mint hogy kimutatható lenne, és most megbánta, hogy sokszor volt durcás és bunkó velem. Ó, jaj, legyen megint paraszt, nem akarok rákban meghalni!

Mindenkire bajt hozok. Vasárnap reggel időben felkeltem, hogy Frankenstein kutyáját levigyem a Dunára úszni. Szegény úgy megörült, mikor kiléptem a teraszra, hogy hatalmasakat kezdett ugrani, egyre közelebb a terasz széléhez, ahol felújítás miatt jelenleg nincs korlát. Mondom, ne ugrálj, mert leesel. Ne ugrálj, mert tényleg leesel! Le fogsz esni!!! És utánakaptam, de már zuhant szegény, ráesett egy műanyag locsolókannára és felborított ezt-azt. Kis tündérem, rögtön talpraugrott, és visszaszaladt, fel a lépcsőn, és ugyanúgy örült, mint előtte. Persze mindenki azzal vádol, hogy lelöktem. (Hallom, lelökted a kutyát a teraszról. "Hallom, ledöntötted a Frozsákék kerítését.")

Úgy elkúrtam már megint, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Csak azért, mert érezni akartam, hogy én leszek a győztes és mert volt pár nap, mikor nem voltam elég erős, hogy kordában tartsam a gyarlóságaim. Baromira szégyellem magam. Azt sem tudom, hogy kezdjek hozzá. Jó megoldás nincs, ha térden csúszok előtte, akkor is én leszek a geci. És igaza lesz.

A 'száműz' felszólító módja miért nem az, hogy 'űzd szám'?

Azt is megfejteni vélem, miként készül a szén-dioxiddal enyhén dúsított víz. Ha simán kevesebb szén-dioxidot nyomnának bele, azzal bizonyosan nem tudnák elérni azt a hatást, hogy a víz ízéről az jusson eszünkbe, hogy ezt az üveget valószínűleg lecsavart kupakkal kint felejtették a napon 4-5 órára. Ezért azt csinálják, hogy a rendes bugyborékos vizekről letekerik a kupakot, kirakják őket a napra 4-5 órára, visszacsavarják a tetőt, és voilá, máris fóliázható hatos csomagba!

Most jövök a konyhából, ahol megint felidegesítettem magam, nevezetesen a "szén-dioxiddal enyhén dúsított" típusú ásványvízen. A túlcivilizált és túlkomformizált társadalmakra jellemző tipikus melléktermék, melynek létezését a világon semmi nem indokolja azon túl, hogy legyen még egy szar a piacon, ez pedig az én számomra nem jelent elégséges okot. Döntsük már el, basszus, hogy buborékosan vagy anélkül isszuk-e azt a kurva vizet, minek hatszáz átmenet? Komolyan attól tud egy cég megmaradni a piacon, hogy egy csomó felesleges és erőltetett módosulatát hozza ki egy terméknek? Tényleg van, aki komolyan elmorfondírozik azon, hogy az "enyhén hullámos, még nem göndör" vagy a "kicsit erősebben hullámos, már majdnem göndör" hajra való két sampon közül melyiket válassza? Mikor hitették el az emberekkel, hogy ez jelenti a választékot, és hogy nekik erre szükségük van?

Egyszerűen odavagyok az ilyen borús időért. Komolyan nem értem, mit szeretnek az emberek a nyárban. Azon kívül, hogy lehet vízben henteregni, a világon semmi jó nincs benne, van viszont hőség, bűz, a hőség és a bűz miatt idegbajos emberek, az idegbajos emberekből kifolyólag balesetek, a balesetek miatt rengeteg dugó, ahol az emberek ülnek a hőségben és a bűzben, és ettől idegbajosak lesznek. Tényleg kurva jó évszak.

Szegény Mr Pocket leesett a tetőről és meghalt.

Pár napja ismét elkaptam a Ren és Stimpy showt, sajna csak a végét, így annyit láttam, ahogy egy fing beleszeret egy halfejbe, és Stimpy önkéntes lelkészként összeadja őket. A halfejen fátyol volt, a fingon cilinder, és Stimpy így szólt: "Mostantól fing és feleség vagytok." Mindenki meghatódott, fing és felesége pedig nászútra mentek Ren orrába. Szarrá röhögtem magam.