Megtörtént az áttörés: a kölök most már nem csak akkor kezd bőgni, amikor ott akarom hagyni a bölcsiben*, de akkor is, amikor haza akarom vinni. Egyeseknek nem lehet a kedvére tenni.
*Kábé öt másodpercig, aztán mosolyogva integet az ablakból a Rita néni karjaiból.
Nem hagy engem nyugodni a Dettol-reklám. Mi értelme van annak, hogy miután a gyerek egész nap sárban/homokban/szemétben turkált, állatokat tapperolt, mindent szart megnyalt stb., amikor végre eljut a kézmosásig, hirtelen elkezd az anyja aggódni a miatt, hogy nehogy baktériumok kerüljenek a kezére a szappanadagolóról? Nem fasz mindegy, ha kettő, azaz kettő másodperc múlva szappannal kezet mos, hogy a meglévő egymilliárd baktérium mellé kap még százat a kezére?*
*És basszus, 3000 forintba kerül! És megveszik!
Mivel a kölök szeptembertől heti két napon át bölcsis lesz - vagy valami olyasmi -, elkezdtük beszoktatni az intézménybe, ahol is a második napon sikerült beégetnie, persze teljesen igazságtalanul és alaptalanul. A tízóraihoz készülődve minden gyerek asztalhoz ült, én is leraktam egy székre a kölköt, majd bevonultam a konyhába barackot hámozni. Közben hallom át, hogy a vezetőnő részvevő hangon azt kérdezi valakitől: Hát te szegénykém, te mit fogsz enni?
Kilépve az ajtón rögtön láttam, hogy csak az én gyerekem lehetett a kérdés címzettje, mert az összes többi (szinte mind nagyobbak, óvodások voltak ott) evett, míg ő az állát az asztalra támasztva, félig lehunyt szemmel ült az - egyelőre - üres tányér előtt, és olyan mértékben áradt belőle a Twist Olivér-i nyomorúságos gyermekkor, a sok éhezés, bántalmazás és szeretetlenség, hogy rá lehetett volna könyökölni. Egy pillanatig heves vágy támadt bennem, hogy elkezdjek hadarva védekezni, hogy nem, nem, ez tévedés, ma is reggelizett, sokat kap enni, szeretjük is, nem verjük ésatöbbi, aztán inkább befogtam.
Mondanom sem kell, hogy ezek után két falat joghurtot volt hajlandó enni, illetve megnyalni egy szelet barackot, aztán elhúzott motorozni.
Ja, és heteken belül megérkezik a kutya, akit a férfi a háznál sírt ki. Ne felejtsem el aláíratni vele a papírt, hogy ő szedi a kutyaszart, és köteles még idén ősszel palánkosítani a veteményest. (Bár állítólag igen jólnevelt állat. Mármint a kutya).
Nem hittem, hogy valaha ilyet mondok, de a három ifjú vörös macska minden eddigi, általam ismert macskán túltesz szemtelenségben és pofátlanságban. Hatszor ugrik fel a gyerek etetőszékének asztalára, miközben ebédeltetem a kölköt, hogy beleegyen a kajájába? Miközben ott ülök tőle tíz centire? Ráhugyozik a megvetett ágyra, a paplanom közepére, majd húsz centivel odébb leheveredik aludni? Ez milyen már? És a legrosszabb, hogy sosem tudjuk, melyik a tettes, mert gyors mozgás közben lehetetlen őket megkülönböztetni, márpedig a gaztettek felfedezését mindig gyors mozgás követi a részükről, amit az én üvöltésem és csapkodásom vált ki belőlük.
Ma reggel békésen söröztünk a kertben*, amikor a szomszédasszony 700 decibellel elkezdett üvöltözni a gyerekeivel. A válogatott sérelmek maximális hangerőn történő felsorolása és a kilátásba helyezett büntetések ismertetése után drámai lezárásként hangzott el az alábbi mondat: "HA MÉG EGYSZER LEÜLSZ A SZÁMÍTÓGÉP ELÉ, BELÉD VÁGOM A BALTÁT!"**
* Tegnap buli volt, ami kissé elhúzódott.
**Négy gyereke van, ebből három kamasz. Ez szerintem mindenre felmentést ad.
Virágzik a klematisz! Amikor elújságoltam a férfinak a háznál, hogy már van rajta két virág, nem szólt semmit, de amikor pár nappal később örömmel tudattam, hogy már 4-5 virág van a növényen, kissé gunyorosan megjegyezte, hogy ezek szerint egy virág ára 1000 forint alá csökkent, és ez azért jó hír.
A kölök meg az apja, mint két rozmár, komolyan, csak a méretes bajusz meg az agyarak hiányoztak róluk, amikor egyedüliként a strandon szemrebbenés nélkül rongyoltak befelé a Dunába, ami kábé 18-19 fokos lehet mostanában. A kölöknek szerintem nincsenek hőérzékelő receptorai (az apját meg védi a sertésjelmez, hehe), akkor is alig lehet kirángatni a vízből, ha már olyan hangosan vacognak a fogai, hogy körülöttünk mindenki rajta röhög.
Fél év múlva gondolj majd ezekre az ászanákra meg fűzfává válásra meg áramlós biszbaszokra, kedves Bea. Hátha beválnak a 24 órája üvöltő gyereknél és nálad is, aki három hónapja nem aludtál. *
*Sose bírtam ezt a nőt. Olyan, mint Soma, csak fiatalabb kiadásban. Ősasszonyoskodó, negédes, ezoterikus blabla, mellé harmonikusnak hitt, ámde csak álszent mosoly, melynek révén azt próbálja sugározni, hogy micsoda összhangban áll a természettel és önmagával. Nagy pofára esés lesz még itt.
Múlt péntek éjjel szörnyű ricsajra és nyávogásra rohantunk ki, én azonnal tudtam, hogy csak az lehet az oka, hogy valahogy átjöttek a szomszéd macskagyilkos kutyái. Egy-két másodperc volt az egész, de mire kiértünk, minden állat eltűnt, csak szegény kis fekete macsek rúgta az utolsókat az árnyékliliomok tövében. Akkor se lehetett volna megmenteni, ha egy állatorvosi műtő közepén történik a dolog: kábé letépték az oldalát, minden bele, belső szerve kilátszott. Mire elszántam volna magam, hogy hozom a baltát, és agyonütöm, kiszenvedett, de szebb utolsó perceket is el tudok képzelni egy állatnak. Nyilván azonnal átmentünk fellármázni a szomszédokat, meg is találtuk a lyukat, ahol átpréselték magukat a kutyák, vagy csak az egyik, végül is tökmindegy. A macskák nagy nehezen előmerészkedtek, szegény László kabátját is kilyuggatták kicsit a támadók, meg elég sok szőrt is vesztett, gondolom, csórikám védte volna a kölykeit. A férfi a háznál egész éjjel azt tervezgette, hogyan fogja kinyírni a dögöket. Szomszédék szerencsére eléggé szégyellték magukat ahhoz, hogy rögtön másnap vegyenek elektromos nyakörveket a kutyáknak, hogy ne mehessenek a kerítés közelébe, meg feltettek egy kitekerhető sűrű nádkerítést a drótra, hogy a macskák se tudjanak átbújni, de biztos ami ziher, most minden macska megint bent alszik, mert a kutyák éjjel vannak szabadon a kertben. A tanulság a dologból annyi, hogy aki nem vadász, az ne vegyen vadászkutyát. Én mindig ezt szajkózom a sok hülye panelvizslásnak, meg a többinek, aki csak az alapján vásárol kutyát, hogy neki melyik tetszik, meg melyik milyen aranyos, tessék, megvan az eredmény.
