marsbéli krónikák

A változatosság kedvéért most a fürdőszobát vertük szét teljesen, de nem volt már állapot, ahogy kinézett, én konkrétan nem voltam hajlandó mezítláb a hetven éves metlakira lépni, még az után se, hogy saját kezűleg, kefével súroltam fel.* Szóval most fürdés és mosás a szomszédban (végső esetben sunamosás Skriba Barnáné Motoros Mária módjára**), vécére mindenhol elkéredzkedek, ahol járok (bölcsőde, szerelvénybolt stb.). A gyerek a cserépkályha elé tett kiskádban fürdik, mint valami Móricz-novellában. Dől a por ezerrel, sírni tudnék. És a fejem is kurvára fáj. És még azt sem tehetem meg a hülye terhesség miatt, hogy amikor ennek vége van, veszek egy jó forró fürdő a vadonatúj kádban. Viszont döbbenten fedeztük fel, hogy az a konzol-fiók-mosdókagyló-csaptelep kombó, amit egy kiárusításon 135 ezerért vettünk, új áron félmillióba kerül. Nem normális ez a világ.***

* Én nem vagyok egy ilyen nagyon finnyás valaki, de ez tényleg annyira undorítóan mocskos benyomást keltett még elvileg tisztán is.

** De legalább nem nyitott gangajtónál.

*** Tény, hogy kurva jól néz ki, de akkor is.

Én nem tudom, hogy régen is divat volt-e a hittérítést politikai síkról indítani, de ma ezzel a számomra meglepő jelenséggel találkoztam. Amikor a csöngetésre kinézve láttam, hogy két Erzsébet királynősen öltözött öregasszony áll a kapuban, már tudtam, hogy nincs menekvés, megtalált az Úr szava, de azért lelkiismeretesen kinéztem az ajtón, sőt, hívásukra a kapuhoz is lementem. Az egyikük azzal indított, hogy mit gondolok, lesz-e itt a közeljövőben "politikai vagy kormányzati változás"? Ezen kicsit meglepődtem, egy pillanatra felmerült bennem, hogy tévedtem, és már a 2014-es választásokra kampányolnak a nénik, de kiderült, hogy nem, mert Isten majd politikai változásokat is hoz többek között. Ez lett volna a csali, gondolom, aminek hallatán felcsillan a szemem, és beeresztem őket.* Tévedtek.

Az egyetlen, amit méltányolok ezekben a nénikben, hogy nem erőszakosak. Elég háromszor elmondani nekik, hogy teljesen más síkon mozog a gondolkodásunk, már fel is fogják, és még szép napot is kívánnak.

* Többször elhatároztam már, hogy ha egyszer lesz időm, beengedek egy hittérítőt (akár kettőt is), és elvitatkozgatunk, de aztán rájöttem, hogy semmi értelme se lenne. Aki olyan vakhitű, hogy nem bírja ki anélkül, hogy a saját meggyőződésével baszogassa a világot, annak minden szó falra hányt borsó.

Ez tök jó, meg elismerésre méltó meg minden, de Joe Kittinger akkor is sokkal faszább gyerek nálad.

Egyre erősebben éreztük, hogy túl kellene esni a második gyereken, azt hiszem, ezt most kipipálhatjuk, legalábbis a megcsinálását. Május végén jön a kölökkettő, ami jó, a rossz viszont az, hogy orvost kell váltanom, mert ma tudtam meg, hogy a régi jól bevált dokim visszament a Kútvölgyibe, ami ugye nemrég magánkórház lett, tokkal-vonóval 350000 egy szülés. Bagatell. Udvariasan végighallgattam persze, mit kapok ezért, nem vágtam rá azonnal, hogy ennyit én akkor se biztos, hogy fizetnék egy szülésért, ha lenne miből, kuporgatni meg biztosúristen, hogy nem fogunk rá, csak annyit mondtam, majd ezt otthon megbeszéljük. Szóval most itt állok orvos és kórház nélkül, várom az ajánlásokat. Nem vagyok nagyigényű, nem kell lelki masszázs, se buzdítás, se dúla, se halk bálnahangok a háttérben CD-ről, egyedül azt szeretném, hogy fölöslegesen ne baszogassanak, ne nekem kelljen szülés közben az orvoshoz alkalmazkodnom, és ne kelljen hanyatt fekve-leszíjazva szülnöm, ha az nekem úgy szar. Ja, és a fájdalomtól agresszív leszek, szóval bírja ki, ha esetleg beszólok neki. Végül is kap érte pénzt, nem leszek hálátlan. És lehetőleg észak-budapesti, vagy kies fővárosunktól északra fekvő kórházban praktizáljon. Köszönöm.

Szorítok, hogy minél hamarabb tönkremenjen a nagyszerű magazin, és tűnjön el végre ez a két seggarc. Máris élhetőbb lenne az ország. Ja, és még valami: minőségi bulvárlap nem létezik. Csak szólok.

Szorítok, hogy minél hamarabb tönkremenjen a nagyszerű magazin, és tűnjön el végre ez a két seggarc. Máris élhetőbb lenne az ország. Ja, és még valami: minőségi bulvárlap nem létezik. Csak szólok.

Ma életemben először jártam a Duna Pláza parkolóházában, de az élményt sosem fogom feledni. Elégedetten láttam a parkolójegyen, hogy az első óra ingyenes, utána óránként 200 forint. Amikor kifelé jövet beültem az autóba, tisztában voltam vele, hogy fizetni fogok, mert két órát voltam bent, és nyilván az én naivitásom, hogy azt hittem, az a világ leglogikusabb rendszere, hogy kifelé menet leolvassák a jegyet, automatánál/fülkés embernél fizetek, sorompó fel, mehet. Hát nem. Sorompó elé érve bedugom a jegyet, felvillan a felirat: Lejárt a jegye, fizessen az automatánál. Nézek mindenfelé, automata sehol, maga az apparát csak jegyleolvasásra jó. Mögöttem persze már két autó áll, kezdek ideges lenni. Hátraszólok a mögöttem lévő autóba, tudják-e, hol a fizetőautomata. Persze, gyalog kell menni előre, aztán balra, aztán nem tudom. Hogy mi van bazmeg? merült fel bennem. Nem tudok fizetni a kijáratnál? Mögöttem már hat autó. Nem volt mit tenni, megpróbáltam belavírozni magam derékszögben betolatva egy oszlop mellé. Tudni kell, hogy bár a vezetéssel magával nincs gondom, a tolatás, a parkolás, illetve ezek kombinációja terén kihívásokkal küzdök, ahogy mondani szokás, nem érzem az autót. Én ebbe már beletörődtem, gyakorlással nyilván fejleszthető lenne, de az az idegeimre is rossz hatással lenne, így inkább az elkerülő magatartás mellett tettem le a voksom, de néha becsúsznak ilyen szituációk. Mindezeken felül életbe lépett a megfigyelt patkány nem természetesen viselkedik jelenség, azaz amit 2-3 próbálkozásból sikerrel megoldottam volna egyedül, hat autós plusz utasaik figyelő tekintete mellett kábé huszadjára sikerült abszolválnom, miközben lezúztam az oszlopot is, pedig senki nem ordibált velem, mindenki türelmes volt, a közelben ebédelő két munkás* lelkesen irányítgatott is, hogy szedd alá, szedd alá! Nagy nehezen elkotródtam a többiek útjából, szégyenkezve kióvakodtam az autóból, és az automata keresésére indultam. Megállítottam egy fickót, kérdem, nem tudja-e, hol lehet fizetni. Ő is tőlem tudta meg, hogy már nem a kijáratnál, nekem pedig végül az autómosósok árulták el, hogy ki kell menni az épületből, ott van az automata a fal mellett. Amikor elolvastam rajta a "Kedves vendégeink, az önök kényelme érdekében átszerveztük a rendszerünket..." szöveget, legszívesebben pajszerrel estem volna a kibaszott gépnek. Egy kurva táblát nem voltak képesek kirakni, sehol egy felirat, egy útbaigazítás, vagy legalább a jegyre rányomták volna, mi itt a dörgés. Semmi. Hogy rohadnátok meg a nevetek napján a ravatalotokon.

*Mert persze mindennek tetejébe építkezés is folyt az épületben.

Egy hete elhoztuk az ebet, aki a keresztségben a Kornél nevet kapta, előkelő, katonatiszti bajusza és szakálla végett. Drótos fehér szőrű, áldozatképű jószág, aki azonnal pánikba esik, ha a férfi a háznál elhagyja a kertet, és mivel vannak még hiányosságok a kerítés területén, rögtön utána is szökik. Egy hete tehát mindenhová úgy megyünk, hogy valaki maradjon otthon is, vagy hurcoljuk a kutyát, ma reggel például én a bölcsibe, mert az imádott gazda kora hajnalban ment el, csóri Kornél két órát a meggyfához kötve töltött, hogy ne kelljen nekem reggel hétkor végigkajtatnom a környékbeli utcákat a gazdáját kereső eb után, majd amikor indultunk a kölökkel, őt is betessékeltem az anyósülésre. Nagy sikere volt, ahogy a bölcsi előtt a szélvédőre tapadva a kocsiban búsult, a gyerekek mind integettek neki az ablakból, de én azért már jobban örülnék egy rendes kerítésnek, így is elég szervezéssel jár az élet.

Csütörtökön a két veres nőstény elköltözött, hogy budai úrimacskák legyenek. A hírek szerint mindenki csodájára jár a szépségüknek és az okosságuknak. Szervác* kicsit el van szontyolodva, László megkönnyebbültnek látszik.

* Bár színe és pusztító természete miatt joggal kaphatta volna az Agent Orange nevet is, végül Szervác lett a szerválra megdöbbentő módon hasonlító külseje miatt.

Ezzel kapcsolatban jegyeznék meg valamit. (Azt ugye nem kell mondanom, hogy az abortusz tiltása faszság, és hogy inkább a fogamzásgátlási kultúra terjesztésére kellene fordítani az energiákat. Most ne menjünk be vallási téveszmékbe a fogamzásgátlással kapcsolatban.)

Óriási tévedés azt gondolni, hogy a körülmények jobbításával, ideálissá tételével majd sokkal több gyerek születik. Valamennyire persze emelkedhet a születési szám, de nagyon jelentősen nem. És még csak azt sem mondhatjuk, hogy a dekadens nyugati kultúrákban felnőtt, mérhetetlenül egoista és önző emberek azok, akik rendezett körülményeik ellenére vonakodnak sok gyereket szülni (Németországban pölö elég nagy gond ez, a középosztály nem szaggatja a hámot a születések terén, pedig nem lehet azt mondani, hogy rosszul élnek.) Remek példa erre India, ahol a kialakulóban lévő középosztály (sok tíz millió emberről beszélünk!) villámgyorsan áttért az Európában jellemző kétgyerekes családmodellre, legalábbis a nagy részük. De ugyanez van mindenhol a világon. Az emberek egyszerűen nem akarnak egy szakajtónyi gyereket szülni és nevelni, egy töredéknyi kivételtől eltekintve. A múltkor olvastam valahol egy, Afrika szegényebb országaiban készült felmérést (amit nem találok, de az is lehet, hogy újságban volt), ahol a megkérdezett nők szinte mindannyian azt mondták, hogy ha tehetnék, 2-3 gyereknél nem szülnének többet. Mert nem. Mert fizikailag és szellemileg is kizsigereli őket. Mert szeretnék, ha másról is szólna az életük. Még egyszer mondom, akinek ez a vágya, tegye. De érdemes lenne eltűnődni rajta, tényleg kell-e azzal basztatni az embereket, hogy minél több gyerekük legyen.* Én akkor sem vállalnék háromnál több gyereket, ha 20 éves lennék. Egyszerűen nem vágyom rá, nem nekem való, és a férfi a háznál sem sóhajtozik azért, hogy bárcsak hatig meg se állnánk.**

*Az, hogy fogy a magyar, teljesen hidegen hagy. A világ rendje az, hogy népek, nemzetek születnek, majd tűnnek el.

**Jelzem, a férfiak nagy többsége így van ezzel, szóval nem csak a nők miatt születik kevesebb gyerek.