marsbéli krónikák

És igen, ezt is megértük! A filmet, amit mindenki csak úgy ajánlgatott eddig a másiknak, hogy ezt nézd meg, nem fogod elhinni, annyira gagyi, hogy visítani fogsz rajta, ez a Zs-kategóriás filmek legújabb császára, ezt mindenkinek látnia kell - na ezt a filmet sikerült az RTL-nek főműsoridőben műsorra tűznie. Senki se higgye azonban, hogy poénból, vérkomolyan gondolják. Hölgyeim és uraim, lassan ideje tehát a készülékek elé telepedni, mert kezdődik az utánozhatatlan, a fenomenális, a meghökkentő és lenyűgöző Mega Shark vs. Giant Octopus! Garantált élmény.

Cirbolya visszaköltözött, pontosabban visszazuhant a vadonba - egy héttel ezelőtt kiesett ugyanis az ablakból, és soha többet nem hagyta magát megfogni. Most odakint éli a telepi macskák vidám életét, időnként látjuk elsuhanni, amikor éjszakánként a keresésére indulunk. Már kábé az egész Kolónia a mi macskánkat lesi. Első alkalommal még a Dívamacska és Öcsi is segített felhajtani a szökevényt, azóta a Díva megunta a mókát, csak Öcsi nyomul továbbra is lelkesen, mint egy motoros felvezetőbe oltott Watson. Eleinte egy csomószor félrevezetett minket, aztán rájöttem, hogy csak azért ciripel meg csipog, hogy beszélgessen, és nem kell utána iramodni, amikor határozottan irányt vesz valamerre - ő nem Lassie, sőt, valójában elég buta.

Azért még reménykedünk, és addig is jelentősen emeljük a környékbeli macskák élelmezésének színvonalát.

Istennek (és annak a nyomorult Béla kandúrnak) hála, hamarosan újraindíthatom az Ingyenmacskát, addig meg figyeljük a Cirbolya kerekedő hasát. Remélem, kevesen lesznek benne.

Az izlandiak meg csak akkor röhögjenek, ha helyesen ki tudják mondani, hogy gyöngytyúk.

Olvasom, hogy a külföldi okostojások összevonták a szemöldöküket a Jobbik 17 százaléka miatt, mert szerintük ez rossz fényt vet az ország megítélésére. Szerintem meg sokkal rosszabb fényt vet ránk, hogy a korrupció és a politikusbűnözés terén Nigériával állunk kábé egy szinten, de lehet, hogy rosszul látom a dolgokat, mert nem vagyok olyan okos, mint a Financial Times.

A szokásos macskás-kurvaanyázós poszt mai témája ismét Cirbolya, aki megsejthette, hogy hazafelé készülünk a telekről (ami számára a gyűlölt macskakosarat és a kert elhagyását jelenti), mert meglógott, és nem lehetett befogni, hazajönni pedig nem volt hajlandó. Végül beszorítottam egy félig beomlott pincelejáratba, amit rács zárt el, azon túl pedig egy ajtó, amin volt egy macska nagyságú rés. Cirbolya átmászott a rácson, és beslisszant a résen át a pincébe, én pedig lecövekeltem a rács előtt, és vártam. Negyven kibaszott percen át gyűrtük egymás idegeit: ő már nagyon szeretett volna kijönni (én is unatkoznék egy sötét, nyirkos pincében), én viszont nem moccantam. Egyszer-kétszer már majdnem elkaptam, de mindig visszaiszkolt. Mire sikerült diadalüvöltést hallatva, a grabancánál fogva a magasba emelni, annyira elvakított a düh és a győzni akarás minden áron, hogy meg sem éreztem, ahogy csíkokra karmolja az alkarom, bevágtam a macskakosárba, hogy nyekkent. Szívem szerint a vízóraaknába hajítottam volna be kosarastul, de végül hazahoztuk, ahol egy óvatlan pillanatban bemászott egy bazi nagy fiókba, abból pedig leereszkedett az alatta lévő fiókba, csapdába ejtve ezzel önmagát, és csak úgy tudtam kiszedni, hogy szörnyű nehézségek árán kivettem a cirka húsz kilós fiókot, kicibáltam a macskát a törölközők közül, aztán persze nem tudtam visszatenni a fiókot, mert a faltól nem fért el az egyik karom, és a komód mozdíthatatlannak bizonyult, de végül a sérvet és az agyvérzést kockáztatva sikerrel jártam. Elegem van mára az állatokból, és a Dívamacskát még nem is láttam.

Amikor reggel a férfi a háznál kilépett a szobából, majd síri hangon hátraszólt, hogy ezt nekem is látnom kellene, az első gondolatom az volt, hogy a macskák telehányták a konyhát, majd leszarták a falat. Ennek megfelelő gyorsasággal ugrottam talpra, és már káromkodásra nyitottam volna a számat, amikor megláttam a meglepetést: a konyhapadlón, a szobaajtó előtt egy ízlésesen elhelyezett döglött patkány hevert, Öcsike* ajándéka.

* Azért az övé, mert a másik kettő túl finnyás vagy túl béna és tapasztalatlan a patkányvadászathoz.

Persze Cirbolya sem maradhatott el a nagyságos asszony és a feledékeny gyáva nyúl mögött. Tegnap délután kijöttünk a telekre, ahol már délután akasztott magának egy fess udvarlót, merthogy olybá fest, életében először tüzel (jaj de jó). Akkor még szétkergettük a szerelmeseket, és bezártuk a felháborodott Cirbolyát a házba, de késő este egy óvatlan pillanatban megszökött. Nem is került elő többet, hiába ciccogtuk meg zseblámpáztuk végig a környéket. A férfi a háznál annyira aggódott, hogy valami baja esik vagy nem talál haza, hogy hajnalban még kiosont körülnézni a százszor bejárt helyekre, hátha mégis ott van, ahol százszor nem volt. Mire megvirradt, előkerült a háziállat - fess cirmos kandúr kísérte, az, amelyik már délután is gazsulált. Nagy buzgóságában a házba is be akart jönni, de végül megelégedett a kirakott macskakajával. A férfi a háznál felismerni vélt az udvarlóban egy bizonyos Béla kandúrt, akit a szomszéd Vili báék támogatnak anyagilag, azaz etetik. Legalább nem az alvégről házasodik a Cirbolya, és magához hasonló cirmost választott, ez is valami. Most odafönt alszik ájultan, engem pedig gyötör a szinte teljes bizonyosság, hogy pár hónap múlva újraindíthatom az ingyenmacskát.

Ha már a Dívamacskáról írtam, azt is elmesélem, hogy Öcsi meg azzal borzolta a kedélyeket két hete, hogy eltűnt öt teljes napra. Kiplakátoztuk egy csomó helyre, még fényképet is tettünk a tacepaókra, ami jó ötletnek bizonyult, mert egyik éjjel csengett a telefon, és a szomszéd lépcsőházból jelentette egy lány, hogy a fényképre megdöbbentően hasonlító macska nyávog a lépcsőházuk előtt. Mi természetesen ekkor éppen a Duna túlpartján tartózkodtunk, így kocsiba be, irány haza, és lőn: egy megzavarodott Öcsi kószált az udvaron. Hogy miért nem ment fel magától, rejtély. A férfi a háznál és a szomszédasszony is azon a véleményen vannak, hogy Öcsit elrabolták, csak sikerült megszöknie, vagy elengedték, amikor mereven visszautasította a barátkozási kísérleteket. Szerintem simán elcsavargott, és amilyen rövid az esze, öt nap alatt elfelejtette, pontosan hol is lakik.

Azért is jó, hogy van férfi a háznál, mert amikor tegnap éjjel hazatántorogtunk a kocsmából, és a Dívamacskát a pinceablakban találtuk, amint éppen a sűrű drótrácsok túloldaláról ordít, és hiába mentünk le a pincébe, nem sikerült előszedni a nyomorultat, se arra rájönni, hogy pontosan hol lehet és miként került oda, akkor a férfi a háznál visszament az udvarra, egyszerűen szétvágta a rácsozatot, és kiszabadította a Dívamacskát, akinek ezúton is a kurva anyját, hogy mindig csak a baj van vele.