marsbéli krónikák

Álmomban lenyeltem egy kaszát rám dőlt egy troli.

Eddig nem különösebben érdekelt a holokauszt (pereljetek gecik, pereljetek!), de most már a faszom kivan vele. Az örményekből speciel hírmondó alig maradt, hogy mást ne említsek, mégse azzal kel és fekszik a komplett bolygó lassan száz éve, hogy jaj szegény örmények. Pedig jaj szegény örmények. Jelen pillanatban is nem egy nép ellen folyik pölö Afrikában szinte irtóhadjárat, vagy vegyük csak a kurdokat, hogy valami közelebbit is említsünk, helyben és időben egyaránt, mégsem érdekel a kutyát se. Amellett, hogy rohadtul unom már a holokausztot (pereljetek, gecik, pereljetek!), és valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel, igen veszélyesnek tartom, ha bármilyen történelmi, vagy akár tudományos tényt/jelenséget/vélt valóságot dogmatizálnak, mert az nem más, mint visszatérés a középkorba, ahol ha csak elsuttogtad, hogy szerinted a Föld nem lapos, már vittek is a máglyára. Felőlem akár Szent Istvánt vagy a gravitációt is kétségbe vonhatja bárki, legfeljebb kiröhögik, ha nem képes alátámasztani az elgondolását épkézláb érvekkel. Ennyi.

Öt óra van, és világos. Közelg a győzelem.

Vicces dolog ez a 3D, de az Avatarból elég lett volna a természetfilmes részeket megtartani. Elbámészkodnánk a moziban, gyönyörködnénk a tájban, teljesen jó lenne. Mert így folyton bezavart a bámészkodásba, hogy próbáltam visszafojtani a feltörni készülő röhögést a szánalmas sztori miatt. Kicsit Pocahontas, kicsit Oroszlánkirály, itt-ott befigyel a Brémai muzsikusok is, az éjszakai erdő meg kifejezetten egy melegbár benyomását keltette azzal a sok neonfénnyel. Nem tűnt túl természetközelinek, mit ne mondjak. Na és amikor a buzi hippik navik a kumbaját éneklik, az milyen? Meg amikor támadnak az erdő vadjai, közösen a gonosz betolakodók ellen, Természetanya nevében? Komolyan ennyire a szájukba kell rágni az embereknek, hogy ne szemeteljenek, és ne csak a profitot hajhásszák? Van egy rossz hírem: tudják maguktól is, csak éppen leszarják.

De legalább Sigourney cigizett. Egy jó pont oda.

Eddig is dúskáltunk az olyan reklámokban, amelyek a fosást, a székrekedést, a hüvelygombát, a prosztatabántalmakat, a folyamatos fingást, a menstruálást, a büdös szájat, az aranyeret és a körömgombát tolták az arcunkba állandóan, de nagy örömmel konstatáltam, hogy újabb jelenséggel bővült a paletta. Ez pedig nem más, mint a száraz pina. Igen, mostantól a nap bármely szakaszában láthatjuk a változó kor és bizonyos "intim problémák" miatt szomorkodó hölgyet, aki azonban, hála egy remek krémnek, ismét élvezheti barátnői társaságát (nem egészen értettem, mi akadályoz meg egy száraz pinájú nőt a közös barátnős programokban, hacsak nem leszbikus) és az intim perceket. Hadd tapsoljak.

A blogon megszokottól eltérő, politikai indíttatású fröcsögés következik. Csak szólok.

Ám érjen az a vád, hogy fasiszta/porosz/diktatórikus hajlamú vagyok, de én mindig elleneztem az általános választójogot. Egyszerű agyammal azt gondolom, hogy aki tolja a szekeret, az pofázhat, aki meg csak ül rajta, az kussoljon, max javaslatokat tehet, de nem dönthet. Ez a véleményem csak megerősítést nyert, látva a kampány eddigi mozzanatait. Mert már megint mindenki a nyuggereket akarja megfogni, aki dolgozik, azt le se szarják. Tudom én, hogy több a nyugdíjas, mint az adófizető, de gondoljunk már bele abba, hogy ez a helyzet csak romlani fog, és tegyük fel a kérdést, hogy akkor ezentúl minden választás egyre inkább a nyugdíjasokról fog szólni? Ők lesznek az egyetlen tényező, és ők fognak dönteni mindenről? A hideg veríték lepett el, miközben tegnap megnéztem Mesterházy Báb Attila bájolgását a csepeli őskomcsik között. Félreértés ne essék, azokat is véglényeknek tartom, akik Viktor király aranyból készült szobra előtt csúsznak-másznak, és puszilják azt az arany kezit neki, és akkor is a sírógörcs kerülget, amikor Morvai Krisztina éjsötét, feneketlen butaságot sugárzó szemeibe nézek, de rémisztő volt hallgatni a vén kriptaszökények rajongását, és belegondolni, hogy már megint a nyuggereken fog eldőlni a választás, és ez egyre inkább így lesz. Temetési pénz, édes faszom! Halálra készülőkkel szavaztatják meg a jövő irányát, sírjak-e vagy nevessek? És aki még jó esetben negyven évig itt lesz, az csak nézheti tehetetlenül, ahogy megveszik kilóra az ország összes inaktív rétegét. Igen, én elvenném a szavazati jogot a nyugdíjasoktól és azoktól, akik legalább két éve nem dolgoznak. (És senki ne jöjjön azzal, hogy ezek az emberek végigdolgozták az életüket. Kábé az ötödük-negyedük igen, de a többi 10-20 év munkaviszonnyal rendelkezik, vagy sose dolgozott.) Mindenkinek jutna kábé 35 év, amikor dönthet, előtte és utána róla döntenek, mert akkor ő csak eltartott. Ha pedig büdös a munka, csak a segély kell, akkor is kuss legyen, és ezzel megúszhatjuk a zsák krumpliért megvett szavazatokat is. Talán akkor a mindenkori politika végre kénytelen lenne szóba állni azokkal, akiknek a farkával a csalánt veri.

Fokozva az izgalmat elárulom, hogy terveink szerint hamarosan macskafodrászhoz visszük Öcsit, mert megint kezd úgy kinézni, mint egy sok kis gubancból összeálló, kihányt szőrgombolyag. Részletes beszámoló várható az eseményről, de csak ha nem szed halálos áldozatokat.

Ahelyett hogy az éjféli misét két órával korábban kezdik a pápa kora miatt, érdemesebb lenne elgondolkodni azon, hogy feltétlenül roskatag egészségű nyolcvanéves embereknek kell-e vezetniük a világ egyik legnagyobb vallását. Most komolyan: egy ilyen vatikáni cécón az átlagéletkor kábé hetvenöt év, ami azért mégiscsak túlzás. Pápának lenni erőt kívánó feladat, nem lehet éveken keresztül mindig minden ügyben az a sorsdöntő, hogy a pápa kibírja-e élve odáig. Ugyanezt gondolom a bíborosokról, a püspökökről és az érsekekről is. Nyilván ne tapasztalatlan suhancokat tegyenek a székeikbe, de minek megválasztani ilyen magas pozíciókra olyanokat, akik már alig pihegnek?

Kértem karácsonyra egy botmixert, nem annyira a háziasszonyi lelkesedés, mint a daiquiri és a krémlevesek iránti rajongásom végett, melyek megfelelő megalkotásához szükség van a fent említett eszközre. Anyám szokás szerint nem aprózta el a dolgot, az egyszerű botmixer helyett kaptam egy ezer darabból és kiegészítőből álló szuperketyerét, ami darál, aprít, jeget tör és habot ver, kis átalakítással valószínűleg a Marsra is képes elmenni, leszállni rá, mintát gyűjteni több pontról, majd visszatérni. Lelkesen kibontottam a dobozt, megvizsgáltam az egyes darabokat, összeraktam minden variácót, majd szétszedtem, áttanulmányoztam a használati utasítást, végül elégedetten vissza akartam mindent rámolni a dobozba. Ekkor kezdődött a kálváriám: 45 kibaszott percen keresztül próbáltam megtalálni az egyes darabok pontos helyét, hogy minden beleférjen abba a nyomorult dobozba. Hamar világossá vált előttem, hogy minden bizonnyal egyetlen helyes megoldás létezik, a variációk száma viszont a végtelenhez közelíthet. Komolyan nem értem, miért nem képesek arról is mellékelni egy rajzot, hogy melyik darabnak hol van a helye. Mikor (bevallom, némi erőszakolás árán) végre sikerrel jártam, pár percig komolyan hittem, hogy zseni vagyok.

Elképesztő, hogy ennek a faszkalap Metallicának a koncertjére hogy kapkodják a jegyeket. Nekem mindig az jut róluk eszembe, ahogy a South Parkban a nemtom melyik tag zokog a medencéje mellett, mert az ingyenes letöltések miatt nem telik neki új arany bárpultra. Simán el tudom róluk képzelni, hogy egymást sem hívják meg soha egy korsó sörre, vagy ha igen, elszámolják repiköltségnek. (Mindig is irritáltak a picit kevesebb pénz miatt nyavalygó milliomosok.)