HTML

marsbéli krónikák

Friss topikok

  • zsuzska169: Mindenkinek most? :D Miközben töltött a oldal, arra gondoltam, hogy vajon milyen nehéz lesz elolva... (2019.05.05. 09:24) A közös munka öröme
  • HoldViola: Régen jártam nálad, így csak most olvasom, mélyen egyetértek, és sajnos átérzem, én ugyanígy járta... (2018.03.25. 21:49) Welcome to the machine
  • dívamacska: @zsuzska169: Csak most láttam, amit küldtél. Ez az ember remekül ismeri a macskákat:-) (2017.12.16. 11:18) Black Friday
  • Raven1975: A sírás környékez, szegény pára, mennyire lehet sajnálni. Évtizedeken keresztül hazugságban élt, c... (2017.11.20. 21:51) WTF?
  • Untermensch4: @John Doe3: "nem a kutyákkal van feltétlenül baj (bár néha azokkal is), hanem a kutya-gazdája rend... (2017.03.27. 15:16) Ne nyúlj hozzá, megharap!

Címkék

2010.08.28. 12:08 dívamacska

Túl vagyunk az esküvőn, mázlista módon az utolsó meleg és napsütéses napot fogtuk ki, konkrétan szakadt rólunk a víz. Mindenkitől jó előre elnézést kértem, amiért nincs meghívva, de se pénzünk, se kedvünk és energiánk nem volt most a szervezésre, ezért csak szülők, testvérek, tanúk volt a felállás, aztán egy tizenöt fős ebéd, oszt megy mindenki a dolgára. Frankenstein kutyája szégyenszemre egész nap egy nagy lila-fehér-rózsaszín szalagcsokorral a nyakában volt kénytelen közlekedni, nem is nagyon volt kedve a fotózkodáshoz, de a férfi a háznál megsértődött, hogy róla meg a kutyáról bezzeg nincs is közös kép, mert amíg én Frankenstein kutyájával pózoltam, ő öltözött, ezért ki kellett rángatni szegény öreg állatot a ház elé további képek készítése kedvéért. Az esketés alatt hősiesen tartottam magam, pedig anyám balról szipogott, Vé jobbról, de én kibírtam egyetlen könnycsepp nélkül, egészen addig, amíg gyanútlanul ki nem léptem az épületből, és az utcán ott álltak gyakorlatilag az összes barátaink (főleg mondjuk az enyéim, lévén az én tanúm rendelte oda őket), és üdvrivalogtak, meg rizst szórtak két marékkal, azaz képesek voltak az ország minden sarkából (Miskolcról meg Debrecenből is bakker! Másnaposan, kisgyerkekkel!) odacsődülni, csak hogy megszórjanak minket egy marék rizzsel, csináljunk egy fotót, aztán hazamenjenek. Utólag megtudtam, hogy Vé álnok módon azzal is csábította őket, hogy itt a vissza nem térő alkalom, hogy szemtanúi legyenek, amint a nyílt utcán úgy bőgök, mint egy zálogos tehén, hát ezt az igényt maradéktalanul kielégítettem, isteni szerencse, hogy nem fogadtam profi sminkest, kidobott pénz lett volna, akárcsak a fodrász. (Amikor hazaugrottunk az ebéd előtt, csak a melltartómból kábé ötven rizsszemet söpörtem ki, de jutott a cipőmbe is.)

Az ebéd pedig nem várt szórakozást is nyújtott, mert a kastély parkjában, ahol ettünk, további esküvők is kezdődtek, amiből egyet konkrétan ötven méterre tőlünk bonyolítottak mindenestül. Először testületileg megszóltuk a menyasszonyt, miért hiszi, hogy a fekete menyasszonyi ruha egyedi, aztán kiröhögtük, hogy hat darab(!) fotós és kamerás kísérte mindenhová (bár azt is megállapítottuk, hogy amilyen csúnya arca volt, ennyi kellett is, hogy legyen pár jó kép), majd lélegzetvisszafojtva figyeltük, mikor esik el végre a lépcsőn. Volt egy pillanat, amikor a vőlegény az ölében hozta le a lépcsőn az arát, és már az első lépcsőfokon mindkét lábával ráállt a lelógó uszályra, akkor szinte hangosan biztattuk, hogy lépjen még egyet, de sajnos a vőfély résen volt. A csokordobáshoz minimum húsz fős elszánt lányfalka gyűlt a menyasszony mögé, ezen mind meglepődtünk, a férfi a háznál szólt is a fotós barátjának, hogy tartsa készenlétben az apparátot, mert itt vér fog folyni. Sajnos ismét csalódnunk kellett, de azt megtudtuk anyámtól, aki a menyasszonyt és a vőlegényt is tanította, hogy a fiú a gimiben barnítókrémmel kente magát, hehe.

Ebédre pedig kakastökepörköltet rendeltem, mert még soha nem ettem olyat. Én nem is tudtam, hogy ekkora töke van egy kakasnak. Azzal mondjuk tisztában voltam, hogy ritka gonosz madarak (élénken él bennem, amikor négyéves koromban egy kakas beszorított a porta végébe, majd amikor végre kitörésre szántam el magam, a nyomomba szegődött, felugrott a hátamra, és a csőrével a fejemet verte. Másnapra levágattam.), de mégis meglepett, hogy a halálból is képesek betartani, mert az egyik nagy taréjdarab szinte azonnal visszaplaccsant a tányérba, így az ebéd hátralévő részében a gyönyörű selyemsantung ruhámat stílusosan két hatalmas pörköltfolt díszítette.

És mintha így szerveztük volna, amint végeztünk mindennel, és kényelmesen megkávéztunk, megérkezett a vihar, aminek a kitörte előtt öt perccel elegánsan távoztunk, nem várva meg, ahogy az éppen soron következő esküvőt elmossa az eső. Pedig biztos az is nagy látványosság lehetett.

Egyelőre nem érzünk különbséget, de a férfi a háznál azt jósolja, hogy majd poszttraumás sokk szindrómaként fog ránk törni a felismerés, hogy - az anyakönyvvezető mindenkit meghökkentő szavai szerint - "megpecsételődött a sorsunk".

3 komment

2010.08.25. 17:49 dívamacska

Most élem azt az időszakot, amikor abban lelhetem perverz örömömet, hogy titkon figyelem az emberek arcát a buszon, villamoson, ahogy kínlódva próbálják eldönteni, terhes vagyok-e, és ezért átadják-e a helyüket. Mert az milyen ciki már, olvasható a fejük fölött egy buborékban, ha szimplán csak ekkora a hasa a csajnak, én meg udvariaskodva felpattanok, erre sértett pofával közli, hogy nem is terhes, ugyanakkor ha tényleg terhes, azt fogja gondolni, mekkora suttyó bunkó vagyok, hogy itt meresztem a seggem az ülésen egy álldogáló terhes nő mellett.

Így keserítem meg mostanában idegenek életét.

Szólj hozzá!

2010.08.09. 18:17 dívamacska

Szendi Gábornak nem lehet egyszerű névjegyet csináltatnia. Hiszen egyszerre farmakológus, táplálkozástudományi szakértő, antropológus, genetikus, biokémikus, gasztroenterológus, dermatológus, onkológus és még ki tudja, mi. Kíváncsian várom, hogy korunk előremutató elméje, ez az eltiport zseni, kiknek megy neki legközelebb. A részecskefizikusoknak? A mélytengeri biológusoknak? Szétvet az izgalom.

2 komment

2010.08.04. 17:06 dívamacska

Tegnap életemben először nem a B, hanem a C kosarú melltartó volt jó rám (férfiaknak: ez azt jelenti, hogy nem a kisebb, hanem a nagyobb). Menthetetlenül elindultam a dugongosodás útján.

Szólj hozzá!

2010.08.01. 12:41 dívamacska

Van az a rész a Dokikban, amikor a terhes Carla őrjöngve követeli a férjétől, hogy amíg ő terhes és nem ihat, addig a férje se igyon sört. Amikor ezt láttam, azt gondoltam, na, micsoda hülye picsa, de töredelmesen bevallom, hogy az elmúlt hónapokban néhányszor közel voltam ahhoz, hogy azt követeljem a világtól, hogy senki se igyon hideg söröket, ne dohányozzon, ne cipekedjen, ne sportoljon, ne vedelje a méregerős kávékat, és ne aludjon hason, mert én ezt nem tehetem vagy nem vagyok rá képes. Biztos vannak olyan elvetemültek, akik számára ez életük kilenc legszebb hónapja, de én bizony sokszor úgy érzem magam, mint az a kutya, aki eddig szabadon jött-ment, kijárt az udvarból kóborolni, időnként átruccant a szomszéd faluba a haverokhoz, aztán egyszer csak egy rövid lánc végén találja magát, és körbeveszik a jóakarók, akik még további lemondásokra biztatják, kritizálják, amiért valamit nem úgy csinál, ahogy szerintük azt egy terhes nőnek kötelessége, ha igazán törődik a gyerekével, és egyáltalán, puszta jószándékból még jobban megkeserítik az életét. (Nem, nem bántam meg, örülök neki amúgy.)

3 komment

2010.07.24. 20:15 dívamacska

Viszont a lajhárok ma az állatkertben kitettek magukért. Átkerültek a pálmaházba, az egyik oldalhajóba, ahol egyrészt jobban körbejárhatók, másrészt az egyik lajhár megunta az erdős részt, és kiköltözött a bámészkodók közé, az ablakba. Ott gubbasztott fejmagasságban, mint egy nagy mop, néha kinyitotta a szemét, és a húsz centire tőle elhaladó emberekre bámult. Akár össze is dughattuk volna az orrunkat, vagy meggyurmázhattam volna a bundáját, de hála alapos biológiai ismereteimnek, tisztában vagyok vele, milyen bazi nagy karmai is vannak egy lajhárnak, még ha éppen el is dugja őket.

3 komment

2010.07.24. 18:20 dívamacska

Mai háborgásom témája a t-home, ez az utolsó alja hazug bagázs. Öt napja küzdök velük, hogy visszakapcsolják a tévét, de csak ma, a negyedik ügyfélszolgálatostól sikerült kiderítenem, hogy a "24 órán belül visszakapcsoljuk a tévét" kifejezés valójában azt jelenti, hogy elindítják 24 órán belül a visszakapcsolási folyamatot, azaz utasításba adják a munkát, az utasítás eljut Kovács Ferenc szerelőhöz, aki ha ideje engedi és épp arra jár, elballag a megfelelő póznához, és visszakapcsolja a tévémet. Hogy ezt miért nem lehetett azonnal közölni, hogy miért kellett megállás nélkül hazudni, holott tudták jól, hogy maga a visszakapcsolás soha nem 24 óra, és hogy a Kovács Ferencek hétvégén nem fognak ezzel baszkódni, azt nem tudom. Mint ahogy azt sem, hogy miért kellett nekem elsőre rossz címet megadni, ahová tök feleslegesen elküldtem a beszkennelt csekket, és buktam ezzel két napot. Az már csak hab a tortán, hogy az egészért felszámolnak közel 4000 forintot (ezt is a negyedik ügyintézőtől tudtam meg), amit még ki is fizetek, végül is késedelmesen fizettem be a csekket, de az, hogy pénzért kapcsolják vissza úgy, hogy - jó esetben - másfél hétig alapból nincsen tévém, noha ki van fizetve, azért mégiscsak a kurva anyjukat. Meg az összes rohadt hazug ügyfélszolgálatos picsának is.

3 komment

2010.07.22. 19:16 dívamacska

A drámakirálynő Dívamacska elérte, hogy a földszinti Gabi vasárnap este pánikban telefonáljon rám, miszerint a Mira (ő így hívja) nagyon beteg. Amúgy szimpla bolhaekcémája van neki, elhiszem, hogy viszket meg idegesítő, de azért még nem kell ordítva nyávogni és mások fürdőkádjából ki-be ugrálni, nem csoda, hogy a frász jött szegény Gabira.

3 komment

2010.07.15. 23:29 dívamacska

Az előző részek tartalmából: januárban szülök egy gyereket, ennek örömére augusztusban a férfi a háznál tisztességes asszonyt csinál belőlem, de csak szűk körben, mert egyrészt nincs pénzünk cécóra, másrészt mindketten rühellünk szervezkedni, harmadrészt meg milyen dolog lenne már, hogy egy rohad felest nem ihatnék meg nyugodt lélekkel a saját lagzimon, plusz a megesett lányok inkább húzzák meg magukat (szándékosan ejtettünk ugyan foltot a becsületemen, de mindegy). Mindezzel párhuzamosan a jövendő férj munkahelye megszűnt, múlt hét óta munkanélküliként tevékenykedik, én pedig egyfolytában rimánkodok neki, hogy most már muszáj vennünk egy necc atlétát, amiben egész nap vedelheti az olcsó sört a tévé előtt, de mereven elzárkózik, pedig a testalkata (lásd sörhas) és a kopasz feje meglenne hozzá. Anyám az első unokás nagymamák minden idegőrlő szimptómáját produkálja, egy komplett falu nem lenne képes annyi gyümölcsöt megenni, amennyit nekem kéne szerinte, és legszívesebben sofőrt fogadna mellém, hogy ne szaladgáljak ebben a nagy melegben. Mondjuk ez nem lenne olyan rossz.

Sanszos továbbá, hogy felbukkantak Cirbolya gyerekei, de nem hagyják magukat megfogni, az anyjukat pedig sehol sem látni. Csóri Sztón hadnagy meg egyedül maradt, miután szegény felügyelő úr rejtélyes papagájbetegség következtében elhunyt. Pedig bevittem az egzotikus állatok tanszékének rendelésére is (előttünk egy teknős várt műtétre, utánunk egy vadászgörény következett, és a környékbeli tengerimalactartók mind a váróban röffentek össze), de nem tudtak segíteni rajta.

Nagy vonalakban ennyi. Megdöglök egy szál cigiért. De legalább a mellem nő.

Szólj hozzá!

2010.07.08. 16:26 dívamacska

Mindenki nyugodjon meg.

3 komment

süti beállítások módosítása