marsbéli krónikák

Mint minden rendes embernek, nekem is a rossz élmények elnyomása jelenti a leghatékonyabb fegyvert az idegösszeomlás és/vagy megbolondulás ellen. Ma azonban eszembe jutották boldogult gyermekkorom egyik legnagyobb stresszt jelentő - és sajnos rendszeres - élményét. Nyilván nem vagyok vele egyedül, amikor azt kívánom, hogy azt az elmebeteg perverz állatot, aki kötelezővé tette általános iskolában az osztály teljes nyilvánossága előtt teljesítendő éneklést (persze jegyre, évente legalább egyszer), azonnal hatállyal lógassák fel akárhova, ahonnan nem ér le a lába. Vagy hantolják ki, és vessék a maradványait a mókusok elé, nekem tökmindegy, csak lakoljon.

Egyszer láttam a tévében idomított macskákat, akik egy cirkuszban léptek fel. Tudtak mellső lábon járni, karikákon átugrani, meg ilyeneket. Valami hasonlóra tervezem betanítani a Dívamacskát is, hogy aztán a mutatványa végén körbekalapozzon, és legalább egy részét szedje össze annak a pénznek, amit eddig a mindenféle kezeléseire költöttem, pölö az elmúlt két napban összesen 30 rugót, mert vasárnap éjjel (mikor máskor, plusz ötezer az ügyeleti díj) ez a nyomorult kizuhant az ablakból, életében eleddig harmadjára. Negyven kurva centi széles az a rohadt párkány! Ahonnan még ez az együgyű Öcsi is simán és elegánsan leugrik, a Dívamacska nyilván csak úgy tud leesni, mint egy zsák liszt, hogy földet érve jól kificamítsa a lábát és beverje a fejét. Ettől persze olyan állapotba került, hogy bent is fogták a kórházban kivizsgálásra, de persze másnap reggel rosszul lett az alaposabb vizsgálat előtt (szerintem pánikroham és hiszti), így még egy napig bent tartották. Ma hozhattam haza, és szigorúan a lelkemre kötötték, hogy két-három hétig nem ugrándozhat. Jó vicc, kötözzem le? Vagy járjak utána árnyékként mindenhova? Akkor inkább most azonnal agyonverem. (Amúgy nem nagyon akaródzik neki ugrándozni, csak sántikál csórikám.)

Lehet, hogy rossz szomszédság török átok, de a jó szomszédság is elég kellemetlen tud néha lenni. Legalább is akkor, amikor az ember békésen üldögél a budin egy jó cigivel meg egy még jobb könyvvel, ám ekkor a szomszédasszony berúgja a bejárati ajtót, és beordít a budiba, hogy gyere elő, mert hozott neked sütit.

Montag: Viszont jó hír, hogy 26 éven alulinak néztek minket.

Vé: Ja, egy félig vak asszony.

Most, hogy nyakunkon a sertésinfluenza, és állítólag százmilliók fognak meghalni heteken belül, a viasat3 gyorsan műsorra is tűzte a 12 majmot. Gondolom, miheztartás végett.

A mai kalandom a magyar postával végképp meggyőzött arról, hogy ez az őskomcsi intézmény régen megérett arra, hogy a földdel tegyék egyenlővé, inkább előbb, mint utóbb.

1. felvonás - Múlt héten csütörtökön Montag kap egy értesítést egy egy héttel korábbi dátummal, miszerint csomagja érkezett. Felhívja a postát, hogy ugyan már miért keltezik vissza az értesítést, mikor az idő, amíg tartják neki a cuccot, az értesítés keltezésétől ketyeg. Finoman szólva nem túl jófejség. Erre közli a nő, hogy azt nem visszakeltezték, hanem akkor írták az értesítőt, csak Montag szegény most kapta meg. Az mindjárt más, cseveg erre ő tovább, akkor módosítaná a kérdését: miért ültek egy hétig az értesítőn, mielőtt bedobták? Mert húsvét volt, így a nő. Montag udvariasan felhívja a hölgy figyelmét arra az apróságra, hogy csütörtök van, húsvét meg hétfőn volt. Hát igen, dünnyögi a hölgy, akkor kegyesen megteszi most az egyszer, mert amúgy írásban kell kérvényezni, hogy tovább tartják a csomagot a postán pár nappal. Montag hálás.

2. felvonás - Montag két darab értesítővel (az egyik a fent említett csomagra, a másik egy ajánlott küldeményre szól) berobog a Verseny utcai postahivatalba, ahová az ajánlott küldeményeit szokta kapni. Legnagyobb meglepetésére az ügyintéző hölgy visszalöki a csomagra szóló értesítést, hogy ezt nem itt, hanem egy pár száz méterrel odébb lévő postán lehet átvenni. Montagban jelenetek villannak fel A perből, hirtelen átérzi Josef K. helyzetét, de elnyomja a kezdődő pánikot és agressziót, és megkérdi, hogy ugyan mi a fészkes fenéért nem lehetett ide küldeni azt a kurva csomagot is, amikor a hölgy háta mögött hegyekben állnak a kisebb-nagyobb dobozok. Mert ott van a csomagozó, hangzik a válasz, amit csomagként adnak fel, oda megy, ide jönnek az ajánlott küldemények, akkor is, ha nagyobb dobozok. Montag tovább szívózik, mindenáron ki akarja csikarni a beismerő vallomást a postai dolgozóból, miszerint a rendszer icipicit túlbonyolított és kurva kényelmetlen az embereknek, akikből a posta él, de a hölgy valószínűleg már túl régóta dolgozik a postán ahhoz, hogy felfogja az intézmény működésének szörnyű valóját.

3. felvonás - Montag sűrű szitkozódások kíséretében átbuszozik a másik postára, ahol kizárólag csomagokat lehet feladni és felvenni. Sorban áll az egyik ablaknál, ahol beadja a kis cetlijét, majd átáll a másik ablakhoz, ahol kap egy hajszálra ugyanakkora csomagot, mint az előző postán, és távozik. Magában hálát ad azért, hogy nincs nála feladandó levél vagy befizetendő csekk, mert azért egy harmadik postát is meg kellene látogatnia, ezen a kettőn ugyanis ilyen típusú ügyintézés nem folyik.

A szombatom abban merült ki, hogy a bogrács körül ízlésesen elhelyezett matracok egyikéről időnként átköltöztem egy másikra, esetleg át se költöztem, csak megfordultam ugyanazon, mert a tele doboz sört hason fekve, míg a félig megivottat háton fekve könnyű inni, ez népi tapasztalat. A citromos-tárkonyos őzraguba ugyan hanyag eleganciával sikerült egy csikket hajítanom, de szerencsére a ragufőző szigorú ember pont nem volt ott, így amíg egyvalaki kiszedte a csikket, én puszta kézzel fogtam le az ordító árulkodóst, aki oda akarta hívni a szakácsot, hogy egy jót nevessen a halálomon. Sajnos, délután négykor rá kellett döbbennem, hogy rákká égtem, a fejem konkrétan olyan, mint egy piros-fehér pandának. Hajnalban otthon pedig felfedeztem egy hatalmas zúzódásos-véraláfutásos kéznyomot a seggemen, konkrétan kivehető minden egyes ujj, nagyon remélem, hogy ezt akkor szereztem, amikor péntek éjjel annak a törvényszerűségnek estem áldozatául, hogy az elfogyasztott pálinkák arányával nő az emberek figurázási hajlandósága tánc közben. Ha nem akkor szereztem, akkor valószínűleg nem emlékszem valamire, amiben volt vadállati szex.

Úszni nagyon klassz, de tegnap kiverte nálam a biztosítékot - ez amúgy nem nehéz, ugye - a hülyék olyan tömege a medencében, ami szinte ellehetetlenítette a műélvezetet. Ezek a hülyék jól körülhatárolt csoportokba sorolhatók:

- Tömegben hátonúszók - Jellemzően idősebb asszonyok, akik komótosan haladnak a hátukon fekve a vízben, karjaikkal nem annyira egyenesen, mint inkább kör alakban tempózva, aminek köszönhetően két ember helyét foglalják el. Ha ráúsznak valakire, kivétel nélkül mindig nagyon meglepődnek, hogy rajtuk kívül is vannak a vízben.

- Nyugalmazott tábornokok - Idősebb, pocakos urak, akik megszokták, hogy soha senki nem mond nekik ellent, ezért egy tizedmásodpercre sem fordul meg a fejükben, hogy esetleg ők is megpróbálhatnak kitérni a szembejövő elől, mert ez már a civil világ. Az a csoda, hogy az egójuk nem nyitja szét előttük a vizet. Úszni viszont nem tudnak, függőlegesen haladnak a vízben, kábé tíz perc alatt úsznak le egy hosszt, ezért mindig, mindenkinek az útjában vannak.

- Menőzni próbáló nyomi külsejű fiatalemberek - Roppant rosszul úsznak, de legalább viccesek. A mellúszás szerintük nyugdíjasoknak való, nem illik egy igazi férfihoz, ezért kivétel nélkül mindig gyorsúszással próbálkoznak, a bátrabbak pillangóznak. Ha nem keltenének akkora hullámokat, amelyek a szélső sávban lévőket konkrétan a falhoz bassza, akár nevetni is lehetne rajtuk, mert egészen különleges mozgásformákat mutatnak be. (Tegnap M meg is rémült, hogy fuldoklik valaki, de megnyugtattam, hogy a fickó csak így halad.) Nagyon gyorsan elfáradnak, általában minden két hossz után kapaszkodnak és pihegnek kicsit, és reménykednek, hogy senki nem veszi ezt észre.

- Fal mellett araszolók - Általában nők. Valami miatt csak ott tudnak elkezdeni úszni, ahol a vízbe ereszkedtek, nem érdekli őket, ha a sáv már foglalt, míg a medence másik felében van hely. Halált megvető bátosággal elkezdenek szembeúszni bárkivel.

Elővettem az oroszcuccom, hogy tanuljak kicsit a holnapi órára. A következő fontos szavakat és kifejezéseket vettük múlt órán, többek között: faszfej, nagy farkú, nőcsábász, na bazd meg! fájin, nagyon baba, a pasim, pina. Ha annak idején a kötelező oroszórák is ilyen érdekesek és a mindennapi beszédre felkészítőek lettek volna, most az ország 30 éven felüli része perfekt lenne ruszkiból, az ziher.

Egyik kedves perverzióm a számos közül, hogy előszeretettel lapozgatom a Priszter Szaniszló-féle latin-magyar növénynévgyűjteményt. Ha van magyarul tanuló, vagy csak vállakozó kedvű külföldi ismerősünk, vidám perceket szerezhetünk magunknak, ha megkérjük, olvassa fel a következő szavakat: büdöszörgőfű, lakmuszzúzmó, kígyógyökerűfű, galagonyanaspolya, ezüstaszott. És hogy legyen egy állat is a listán, vegyük be minden idegen ajkú ember kedvenc magyar szavát: a gyöngytyúkot.