marsbéli krónikák

Megfigyeltem, hogy egy csomó nótában hangzik el érvként az elhagyott vagy a kirúgatás szélén álló szerelmes részéről érvként az, hogy dehát, én sokkal jobban szeretlek, mint az a másik/bárki korábban. Biztosan vannak emberek, akik az életben is azt gondolják, ez jó érv lehet, viszont ne feledjük, hogyha tényleg ez számítana, mindenki a saját anyjával járna, mert nála jobban tutira nem szereti senki.

Végigolvastam a filmbuzi csókánál a legfélősebb horrofilmjelenetekről írt kommenteket, és magyarázza már el nekem valaki hozzáértő, hogy miért van az, hogy hosszú fekete hajú kislányok meg kuporgó kisfiúk a legtöbb emberre (engem is beleértve) olyan szinten tudják ráhozni a frászt a puszta megjelenésükkel, hogy sokan az életben nem tudjuk kiheverni a sokkot. Mert vegyük például az őrült szadista baltás gyilkosokat. Ilyenek előfordulnak azért az életben is, míg tévéből kimászó kislányból viszonylag kevés van (vagy legalábbis remélem.) Mégse a baltás gyilkosoktól félünk, hanem a gyerekektől.

Hogy én hogy gyűlölöm a modern technikát. Ma megbeszélésre igyekeztem Duna-torony negyedik emeletére. Tudtam, hogy nem olyan egyszerű a be- és a feljutás, de kicsit meglepett, hogy még a lift önálló kezelését sem merik az emberre rábízni, de ki vagyok én, hogy felülbíráljam a moszadosszupertitkospentagonos védelmi izék fontosságát és létjogosultságát. Az udvarias portásember és liftesfiú odakísért a lifthez, a kártyájával aktiválta vagy mi, benyomta nekem a 4. emelet gombját, majd magamra hagyott két hölggyel, akik saját kártyák büszke tulajdonosaiként önállóan rá tudták venni a liftet, hogy az vigye őket az 5. emeletre. És itt kezdődött a baj. A lift ugyanis valami miatt nem állt meg a 4. emeleten, így kénytelen voltam felmenni a két csajjal az ötödikre, ahol ők közölték velem, hogy a lépcsőházban le tudok gyalogolni egy emeletet. Így is tettem, majd anyázva szembesültem vele, hogy a negyediken szintén csak kártya segítségével (a nyakamat tenném rá, hogy a liftes kártya nem jó a sima ajtókhoz) tudnék kijutni a lépcsőházból a folyosóra. Ez akkor lesz igazán fasza, gondoltam, ha most visszamászok egy emeletet, ahol rádöbbenek, hogy itt sem tudok kimenni a folyosóra, és fogoly leszek a lépcsőházban egy életre. De szerencsém volt, az 5. emeleten nem kártyás ajtó volt (Terroristák! Súlyos hiba a rendszerben, jegyzeteljetek!), így visszajutottam a folyosóra, ahol megpróbáltam liftet hívni. Az hamarosan meg is érkezett, beszállva azonban hiába nyomogattam bőszen a 4. emelet gombját, a lift baszott rám, mert nem volt kártyám. Megfordult a fejemben, hogy talán titkos számláló van a panelban, és x darab érvénytelen gombnyomás után automatikusan hegyes karók vágódnak ki a lift falából, és a tükörhöz szegeznek, de már túl ideges voltam hozzá, hogy féltsem az életem, és dacosan úgy döntöttem, hogy én innen bazdmeg nem mozdulok. Egy idő után elindultunk felfelé, majd a 15. emeleten beszállt két üzletember külsejű férfi, akiknek elkezdtem rimánkodni, hogy isten nevében tegyenek már ki a negyediken, de sajnálkozva közölték, hogy az ő kártyájukkal csak a földszint és a 15. emelet viszonylatában lehet közlekedni. Elképesztő. Így lementem velük a földszintre, ahol agyérgörcs közeli állapotban kirángattam a kedves portásembert a pultja mögül, aki vertikális kálváriámat végighallgatván sajnálkozva közölte, hogy hát igen, volt már gond a lifttel. Anyátok.

Elgondolkodtató, hogy a Pentagon robotkutyákat vetne be a "nem együttműködő" személyek felkutatására. Biztos én vagyok a hülye, de én nem értem, mit takar ez a fogalom. A bűnözőket hívják így virágnyelven? Esetleg nem vagyok együttműködő, ha helytelenítek kormányzati döntéseket, ha kritizálom a hatalmat, ha kimegyek tüntetni? Vagy lassan elkezdik majd kibővíteni a nem együttműködő definícióját, és annyi is elég lesz a halállistára kerüléshez, ha titokban másként gondokodom? Vagy csak nem tetszik a pofám, a szinglihordát gyarapítom, nem követek egy vallást se, miért van sapka a fejemen? Mi a picsa az a nem együttműködő? Totalitárius diktatúrákat vizionálok kijátszahatatlan és megvesztegethetelen robothadseregekkel. Nyakunkon a kés.

Felvetettem a családnak, és mind egyetértettünk abban, hogy amint elkészül az öcsém háza, veszünk egy szamarat, aki ott fog lakni, füvet nyír és néha kocsit húz. Szuper lesz.

Tegnap megállapítottuk, hogy a világ legpózabb és legszánalmasabb dolgainak egyike használt Ferrarit venni.

A tegnapi sokkoló élményem az volt, mikor egy szőke tyúk a villamoson mindenki által jól hallhatóan imígyen szólt a telefonjába: "..oké, és akkor utána nézzük a Szülcsi felcsiket." Viszonylag gyors észjárású embernek tartom magam, de beletelt vagy két másodpercbe, mire rádöbbentem, hogy a Született feleségekről beszél. Bár nem értem, miért nézi, mert szerintem neki túl bonyolult lehet a történet. Arról a rengeteg szereplőről nem is beszélve, akiknek mind nevük van, meg bonyolult kapcsolatok közöttük. Szörnyű. 

Ez a Feldmár András, ez egy elég nagy kóklernek tűnik. A szeretet és az önfelfedezés gyógyító ereje, amint legyőzi az egyébként nem létező szkizofréniát, na persze. Mert az agy, az egy olyan szerv, ami nem betegedhet meg soha. Elhisszük, hogy a vesénk, a májunk, a bőrünk, az akármink elromolhat, felborulhat bennük a hormonok megfelelő aránya, hiányozhatnak belőlük enzimek, felléphet ezernyi fiziológiai ok, ami betegséget okoz, de egy csomó ember valami miatt az agyra olyan szervként tekint, mint amire nem érvényesek a test többi részében érvényes biológiai szabályok és jelenségek. Az agy nem betegedhet meg, abban nem léphetnek fel biokémiai problémák, nem, amit te érzel, az a szabadság és a szeretet hiányától, meg a többi ember rád kényszerített akaratától van. Csakis. Félreértés ne essék, tudom, hogy divatos depressziósnak lenni, és egy csomó "depresszióst" tényleg "meggyógyítana" egy kibaszott nagy pofon meg két hét kőtörés a trópusokon kis odafigyelés és ha találnának maguknak valami értelmes célt, és hogy sokkal több gyógyszert tukmálnak az emberekre, mint kéne, mert kell a profit a gyógyszergyáraknak, de ez a fickó tipikusan az öntsük ki a vízzel együtt a gyereket is jelenség az én szememben. Hallucinálsz? Hagyd abba. Függő vagy? Szokj le. Anorexiás vagy és 30 kiló? Egyél. Így bazdmeg én is tudok gyógyítani.

És adjunk az igazi romantikának is, ha már előrángattam ezeket a verseket:

Voodoo Girl

Her skin is white cloth,
and she's all sewn apart
and she has many colored pins
sticking out of her heart.

She has many different zombies
who are deeply in her trance.
She even has a zombie
who was originally from France.

But she knows she has a curse on her,
a curse she cannot win.
For if someone gets
too close to her,

the pins stick farther in.

 

Meg kell a szívnek szakadni.

Irodalmi különrovatunk következik (felüdülésképpen, és mert szeretjük Tim Burtont és szeretnénk megosztani a művészetét a jobb sorsra érdemes olvasókkal):

 

The Boy with Nails in His Eyes 

The Boy with Nails in His Eyes
Put up his aluminium tree.
It looked pretty strange
Because he couldn't really see.