marsbéli krónikák

Mit szépítsem, egy ügyes húzással rohadtul lejárattam magam tegnap. Igyekszem meggyőzni magam, azt dúdolom, hogy "Most már úgyis mindegy, vígan táncolok", de kurvára nem megy ez a hozzáállás. Ami nagy baj.

Nagyjából végigfutottam a blogomat, és meg kell hogy állapítsam, hogy én mindig csak berzenkedem. 

Édesjézusomderosszulvagyok. Vadállat módjára berúgtam, bőgtem, veszekedtem, hánytam, anyukámnak sírva bizonygattam a telefonba, mennyire szeretem őket (nyilván nem vette le, hogy sakálrészeg vagyok), és még a molesztálás is megvolt, szóval most éppen rettenetesen szégyellem magam és mindjárt megyek hányni megint. Asszem, elkezdődött.

Fú, és jut eszembe, de gonosz pletykálkodást csaptunk tegnap egy sarokban. Sári néni, Kati néni. Eh.

Azok a hülyék, akik itt meg ott áradoztak a 28 héttel később című rettenetről, azok mit láttak vajon? Csak azért örülök, hogy megnéztem, mert tökéletesen illeszkedik az ez-az-év-egy-fostalicska-volt koncepciómba, lévén a film maga is egy fostalicska.

"A lakásból sikerült kimenekíteni egy idős asszonyt és a lányát, egy középkorú nőt, továbbá négy kutyát és két galambot." Na, ezért buknak a nők a tűzoltókra, mert azok olyanok, hogy visszamennek kutyákért és galambokért a tűzbe. És akkor ne legyen az ember szerelmes.

A metakommunikáció, az nem az én világom, talán nem árulok el meglepő dolgot ezzel. Roppant mód zavar viszont, hogy az évek múlásával nemhogy jobban eligazodnék az emberek közötti, számomra titokzatos jelzések terén, de csak egyre jobban belezavarodok. Mert mi van akkor, ha valaki - hozzám hasonlóan, ugye -  konzekvensen ellenkező jeleket ad, mint amilyeneket a lelke mélyén valójában szeretne, de nem mindig, csak egyes alkalmakkor (ez függ az elfogyasztott alkohol mennyiségétől is, ami azonban sajnos csak további problémaforrás, mint tudjuk), máskor viszont pont olyanokat, amilyeneket szándékozott, és akkor én most hogyan jöjjek rá arra, hogy - már feltéve, ha egyáltalán észreveszem, hogy itt bizony metakommunikáció folyik - most éppen pont úgy vagy pont ellenkezőleg kell érteni, amit a másik ember közölni akar? Arról nem is beszélve, hogy - szintén hozzám hasonlóan - egy csomó balfasz van, aki sokszor nem szándékosan is rossz jeleket alkalmaz, vagy rossz helyzetben alkalmazza a jó jeleket, vagy csak egy megfelelő jelet kommunikál rosszul. Vagy mindhárom egyszerre, esetleg felváltva, és akkor már tényleg teljes a káosz. A picsáért nem lehet mindent csak úgy megmondani? Ez a kibaszott virágnyelv, meg a finom kis jelzések, meg a ráutaló magatartások, ezek fognak a sírba tenni. És akkor én vagyok az agresszív, ha elvesztem a türelmemet, és rákérdezek, hogy akkor most mi a fasz van?

Macskamentés on: kettő darab, majd kéthónapos ifjú kandúrnak kellene gazda, iziben. Az egyik cirmos, a másik fekete-fehér. Egymás mellett csudacsinosak, párban is vihetők.

Varjúk sétálnak lenn a hóban.

Most nézem, hogy 200 pillangón ezüstérmet szereztem. Váó. Ahhoz képest, hogy sose tudtam pillangózni, szép teljesítmény.