marsbéli krónikák

A vidéki birtokon meg mostanában nagy mennyiségben vásárolnak anyámék krémtúrót, mert a Piroska meg a Farkas őrjöngenek a joghurtért, de még jobban a krémtúróért, ezért ha anyámék enni akarnak egy joghurtot, a macskáknak adnak egy doboz krémtúrót vesztegetésképpen, hogy ne csavarják ki a kezükből a joghurtot. Ha pedig véletlenül krémtúrót akarnak enni, azt csak suttyomban és gyorsan lehet, míg a macskák odakint bóklásznak, mert különben nincs kegyelem. Megszerzik, és kész. Főleg a Farkas. Az különösen nagy krémtúróőrült, azt mondják.

Ezt találtam az egyik fő kreacionista honlap magyar nyelvű verziójában: "A teremtés olyan elmélet hogy az ember, a föld, és a többi világ egyetem eredetileg teremtve volt a helyet hogy véletenül a semiség felfrobantásból létezesre, fennállásra hozott mindent.  

Egy apro de nagyszerűen, mesterségessen készűlt egyedűl álo, önrendelkezésű ürjárműn tartozkodunk. Együt az emberség tulél, legyőz, meghal, semtanúsitja a szépséget, szeretettet, és zenét. Goldoly bele. A matematika, a filozofia, a tavasz, a romlottság, mezőgazdaság, udvarlás, csilagok, és rágogumi mind a semiségből készűlt? Véletlenűl?

Az öszes földi generáciok között nekünk van a legkevesebb mentségünk megtagadni a csendes jelenségét a tudományi Matemetikust aki mindent körülötünk mozgásban hozott. Kelene tiszteletben lenünk ahelyet hogy feltételkezünk és kételkedünk."

 

Mindig csíptem, mikor egy szót sem kell szólnom valami ellen, elássa az önmagát. Még mindig röhögök.  

Gyújtottunk ma Lajkának egy mécsest a Kerepesiben. "A kommunizmusért, a népért élek" feliratú kommunista emlékmű alatt. 

Nézzétek meg amúgy ezt: www.blogrotor.net

"Dereng, hogy ennek a rajzfilmnek volt valami előzménye, de kétlem, hogy bárki is emlékezne rá." Tegye fel a kezét az a pár ember, akinek rémlik valami Macskafogó című rajzfilm. És azok is, akik egy Disney-féle szuperanimációt szeretnének látni ennek a rég elfeledett, senki által sosem idézett kommunista szarságnak a folytatásaként. Vagy remélem, hogy ez a mondat csak vicc volt.

Azok, akik marokra fogják a villát és a kést, hol tanultak vajon enni? Kiábrándító ám látni egy felnőtt férfit, aki egy kétéves gyermek kézügyességét messze alulmúlva küzd a táplálék szájba juttatásával - a létező legkevésbé célszerű módon.

Na most rohadtul felbasztam magam. Nem vagyok egy nagy pénzügyes, de eddig is sejdítettem, hogy a szakáll- és füstadó bevezetése, plusz a meglévő hatalmas terhek gigászira növelése gecire nem fog bejönni. Mindenki összeszedi magát, és még jobban fog csalni és hazudni. Ehhez nem kell gazdasági elemzőnek lenni, az ember természeténél fogva nem olyan, hogy önként odaad még többet a meglévő kevésből, pláne ha azt látja, a szabályok nem mindenkire érvényesek. És lőn: a románoknak nem bejött az adócsökkentés? Mi mióta hallgatjuk, hogy az nem lehet megoldás?

Most volt egy film, amiben egy fickó úgy választotta ki az áldozatait, akiket azután megerőszakolt, hogy kifigyelte, van-e macska az ablakukban, mert akkor tuti egyedül élő nőről van szó. Óriási. Sőt, remek. Bazd meg.

Van új ablakom. A csillár még mindig nem ég. Büdös Öcsi a szőréből kirázott rothadó falevelekkel terítette be a fehér ágyneműt, majd az ugyancsak fehér lepedőn tisztogatta ki a sarat a lábujjai közül. Aprólékosan. Mert a macska, az kérem, egy tiszta állat.

Azt magyarázza már meg egy hozzáértő, hogy miért történik olyan, hogy felkapcsolom a csillárt, mire kettő másodperces világítás után az egész kialszik a picsába, és nem lehet bele életet lehelni? Annyit én is tudok, hogy nem ég ki egyszerre nyolc égő. De az kurva isten, hogy nem vagyok hajlandó szerelőt hívni, madzagot cseréltetni, új csillárt venni, meg hasonlók, inkább fogom a partvisnyelet, és leverem a plafonról az egész szart a gecibe, elegem van a lakásfelújításból, szerelésből, cserélésből, pénzköltésből, abból, hogy soha nem lehet a végére érni, hacsak nincs kurva sok pénzed, inkább felgyújtom a picsába a tetves mocskos lakást, szétkergetem a macskákat, és elköltözöm a világ lakást nem igénylő melegebbik végére, ahol nem kell vigyorogva jól vagyokot hazudni, amikor a terhelhetőségem és a tűrőképességem hónapok óta a nullával egyenlő, és vészesen közeleg a pillanat, amikor egy nem megfelelő hőmérsékletű kávé miatt puszta fogakkal meg fogok ölni egy ártatlan pincérnőt. Mert gecire elegem van. A kibaszott szartaposásból, a hiába lefutott körökből, a meg nem lépett lépésekből, a saját ledönthetetlen falaimból, a csóróságomból, meg az egész kibaszott szarból. Abból, hogy mindenkinek egyre jobb, csak nekem egyre rosszabb. (És igen, bazd meg, ez vinnyogás. Meg se próbálj beszólni.)

Szeretek egyszerre több mindent csinálni. Például úgy olvasni a Battle Royale-t ("A hüvelyk- és a középső ujja is a második ujjpercig elmerült Kazusi szemében. Közben Takako érezte, hogy kidurranak a szemgolyók."), hogy félpercenként a tévére pislantok, amiben a Váratlan utazás megy ("Tessék megmondani Olivia néninek, hogy szeretni tetszik, Jasper bácsi!"). Igazán szórakoztató.