marsbéli krónikák

Macskanyúz: Csóri Öcsi szopott a hétvégén a legtöbbet a nagykabátjában, ezért megkönyörültem rajta, és hideg vízzel locsolgattam, míg aléltan hevert a konyhakövön, majd jól beleszuttyogtattam a vizet a szőribe, ő meg hálásan csöpögve feküdt tovább a kis tócsájában, mint egy fejlődésben alulmaradt törpevíziló. A Leleményes Fekete Csöves este bejött megvacsorázni, biccentettem neki a tévé elől, ő kényelmesen megevett mindent, aztán feltámaszkodott a tűzhely oldalára, körbeszimatolt, szemrehányóan rám nézett (Na mi van, szart se főzöl nekem?), majd elkotródott. Csak nehogy arra érjek haza egy nap, hogy zárat cseréltetett az ajtón, és az ablak mögül röhög rám.

Tegyük meg tétjeinket, hány Rolling Stones-rajongó nyeri ma el gyötrelmes és megérdemelt halálát a tűző napon, illetve számíthatunk-e a tömegben egyébként is megemelkedett szintű, de a hőség által tovább fokozott agresszió olyatén kirobbanására, mint egy 28 nappal később típusú zombifilmben, valamint mennyi az esélye annak, hogy a szikkatag múmiák valamelyik fordul le holtan a színpadról. Esetleg mindhárom egyszerre. Remélem, közvetíti a tévé.

Kettő órát aludtam, azt sem egyhuzamban, mert egy vallási tébolyodott mocskos kurva (remélem, a szörnyű gyermekkorát rettenetes fiatalkor követte, mely ma is tart) a jóistent dicsőítő aluljárós dalokat meg zsoltárokat ordított órákon keresztül az ablakom alatt, a park bokrai között. Az időnkénti szünetekben szintén üvöltve az ugyancsak tébolyodott pasijával (remélem, bejátszott a Pokoli lecke számos epizódja az élete folyamán) vallási kérdésekről vitatkoztak, melynek során minden harmadik szó után kétszer azt ordította, hogy halleluja, halleluja. Egy idő után természetesen magam is vallási útmutatókkal és erkölcsi tanácsokkal szolgáltam (kussoljál, és takarodj a picsába), de sajnos ismét beigazolódott, hogy a fanatikusok meg sem hallják a másik oldal szavát. Mindenesetre elmondhatom, hogy sosem állt tőlem távolabb az Úr, mint ma reggel, mikor megszólalt az ébresztő.

Új szerelmem van amúgy, akibe már régen, évekkel ezelőtt kicsit szerelmes voltam, de most nézem egy sorozatban, és minden nap egyre szerelmesebb leszek, de oly csúnya ember, hogy be sem merem vallani, ki az. Egyre lejjebb a lejtőn.

Ha valaki télen sopánkodni kezd a hideg miatt vagy a tetves kurva nyár után kuncsorog, amit nem győzök eleget szidalmazni, úgy pofán vágom, hogy nyekken. Ezt akartátok, tessék. Sok hüllővérű.

Amúgy a bányában kb. 12 fok van, a műszak pedig kettőig tart. Úgy képzelem el a kilépést a 40 fokba, mintha arcon basznának egy nagy pöröllyel, majd miután térdre estem, még jól tarkón is csapnának. 

Ja igen, és vasalnom is kell, csak nem tudom minek. Miért nem tökmindegy, mi van valakin egy bányában a pufajka alatt?

Anyámék elutaztak nyaralni, de előtte még rámparancsoltak, hogy hétvégén menjek haza főzni és mosni az öcsémre, aki jön haza a bányából. Tiszta középkor és elnyomás, én mondom.

Tíz perc alatt benyomtam egy üveg fekete olivabogyót, míg néztem a Kisvárosi gyilkosságokat  dolgoztam, mint az állat, és most nem vagyok nagyon jól.

Ami pedig a melegek abuzálását illeti, bár lemaradtam a parádéról, de láttam a rémisztő náci öregasszonyokat meg a zokni + szandál kombóban óbégató, magát kereszténynek valló csürhét képen, és meg kell mondanom, hogy nekem a homofóbokról mindig Fitts ezredes jut eszembe az Amerikai szépségből, bár lehet, hogy ezt már mondtam.