marsbéli krónikák

Reggel egy darab fiúcserkész és egy darab lánycserkész ült egymással szemben a villamoson, terepszínű ruhában, teljes menetfelszereléssel, abban a nevetséges milicista-kanadai határőr sapkájukban, szorosra húzva a makkos zsinórt az álluk alatt, és nagy szerelemmel nézték egymást, megállás nélkül. De a cserkészek akkor is hitlerjugend, nekem senki ne mondja.

Alaposan megszemléltem a HÉV-megállóban valami hatvannégy vármegyés trianonsirató gyülekezet nyáritábor-ajánlatát, és azt kell mondjam, ez igen. Elképesztő, mik vannak. Tíz különböző tábor egyetlen helyen! Végigböngésztem a kínálatot, és javasolnám nekik, hogy a színjátszó tábort és az oltárképfestőket a tekerős (vagy tárogatós?) és dudás tábor, valamint a citerás és vonós tábor közé rakják, már csak az inspiráció kedvéért is, zenére vidámabb a meló. Ezenkívül volt hátrafelé nyilazós tábor is, ők nyilazhatnának a fafaragók között. Napijegy felnőtteknek 700, gyerekeknek 600, az elcsatolt területekről érkezőknek a belépés ingyenes. Váó.

Én már úgy várom a zombibirkás filmet, lehet, hogy ez a teljes szellemi leépülés jele?

Ma katartikus élményben volt részem a tornán: megpillantottam a tükörben egy teljesen hájtalan, kecses lefutású külső ferde hasizmot! Egy valódi musculus obliquus abdominis externust! Régen minden izmom külön látszott, és most ismét kezdenek formát ölteni, hát odavagyok. Teljesen megbűvölten bámultam magam, képzelem, mit gondoltak a banyák, még szerencse, hogy nem állok szóba senkivel. (Csak nehogy elkapjon a gépszíj, és észrevétlenül testépítőnővé váljak, jaj. Ki is nyitok egy sört gyorsan.)

Amúgy elnézve a Berlin teljes területére kiterjedő gigantikus építkezések mértékét és ütemét, erős a gyanúm, hogy ezt a várost pár éve titokban porig bombázták, és most újjáépítik.

Meg voltunk az Orosz Diszkóban is, ami egy riasztó húspiac, de nekünk szerencsére sikerült rögtön az elején felkelteni az egyik orosz gengeszter, bizonyos Szása, megtisztelő figyelmét, aki végig az aszalunk mellett gazsulált, és egyébként kaukázusi volt, csak elfelejtettem, melyik városból. Végig mosolygott és kedves volt (de azért nem borítanám ki a sörét), időnként elnézést kért (ein bisshen arbeit), és eltűnt, és megvédelmezett minket három döbbenetesen rosszarcú, tökrészeg töröktől, akik konkrétan ránk ugrottak. Még sose vitáztak a fejem felett orosz és török maffiózók, ez is egy érdekes új élmény volt.

Nyomorult Knutot beszedálva és elkülönítva tartják a többi jegesmedvéktől, aléltan kiterítve fekszik csórikám egy minden szögből jól látható sziklán, és mikor felemeli a fejét, vagy megbillenti a fülét, a droidok megtapsolják, valamint erre bíztatják a következő droidgenerációt is. Jézusom.

Hah, a Dívamacskában felébredt a territoriális ösztön, és tegnap este felpofozta a fekete macskát a menyétajtó előtt.

Tegnap este visszajött a fekete macska. Mikor kiléptem a szobából, ő épp a konyhában táplálkozott. Rákiabáltam, erre eliszkolt a menyétajtón át. Egy darabig dohogtam, aztán eszembe jutott, milyen esetlenül menekült, ami biztosan azért volt, okoskodtam én, mert nagyon sokat éhezik, és le van gyengülve, és tutira nagyon félt is, hogy be kellett jönnie a konyhámba, mert mindig kiabálok vele, de az éhség végül győzött. Summa summarum, tíz másodperc alatt meggyőztem magam, hogy szívtelenül elüldöztem egy éhező, kóbor állatot, aki csak otthonra és melegségre vágyott, pedig jutna neki is ott, ahol már kettőt etetnek, de nem, én közönyös kispolgárként ragaszkodtam a nem vagy az én macskám, nem tartozom érted felelősséggel és nem költök rád öt forint értékű macskakaját hozzáálláshoz. Így hát bűntudattól hajtva kitettem a gangra egy nagy tál kaját. Azt hiszem, eldőlt a sorsom.

Hát ez jellemző, rohadt kurva macskák, meg az ő leleményes fajtájuk, az Öcsi fekete haverja felfedezte a menyétajtót, és hozzám jár kosztolni. Este már a szobába is bekukkantott, biztos kényelmes párnát keresett, amin vacsora után megpihenhet. Remélem, futótűzként terjed majd a hír a telepi macskák között, hogy van ingyenkaja és melegedő, gyertek ti is, mind. Mikor mentem el tegnap este, a fekete pont randira igyekezett, én meg utánakiabáltam a buszmegállóból, hogy nem akarom, hogy hozzám költözz, te köcsög, pont olyan volt, mintha nyílt színen szakítottam volna a pasimmal.