marsbéli krónikák

Akkor én megnézem, mekkora a tömeg.

Ma ismét elhurcoltuk Frankenstein kutyáját a szakorvoshoz, aki még éppen Budapesten, kis rosszindulattal már Solymárfasza-alsón rendel. Már a kapuban gyanakodott, ismerős volt neki a hely. Majd egy órán át nyúzták, és a jókedvet megalapozandó rögtön az elején be is idegesedett: mikor belenyírtak a szőrébe, odakapott a doktornőnek, amit ő egy szájkosárral honorált, amin Frankenstein kutyája úgy felhúzta magát, hogy majdnem hisztériás rohamot kapott, de végül sikerült mintát venni a daganatából, bár a napszemüvegem lencséjéről is lógott az odakent nyálába beletapadt szőre. Boldogan iszkolt volna az ajtó felé, mikor rajtaütésszerűen berángattuk röntgenre, na az volt az igazi kaland, mert azt már végképp nehezen tolerálta, hogy feltettük egy asztalra, az oldalára fordítottuk, és kecses pózba próbáltuk merevíteni, de végül öten csak lefogtuk, apám kapott ólomkötényt, úgy nézett ki benne, mint a Madárvédő Golyókapkodó, aztán a doktornő kiáltott, hogy futás, és mindenki tülekedett kifelé, csak apám meg a pribék meg a lefogott Frankenstein kutyája maradtak ott. Aztán mikor elmúlt a röntgenveszély, visszatódultunk, lesegítettük a sokkos állapotú állatot az asztalról, aki addigra annyira megorrolt, hogy nem hagyta magát megvesztegetni az asszisztencia által felkínált vigasz kutyatáppal, de végül tőlem csak elfogadta. Soha ilyen gyorsan nem kapart még befelé a kocsiba. Jövő héten valószínűleg műtét.

Összevitatkoztunk, hogy akkor most teltházas tülekedés vagy szellős lézengés lesz-e az UNKLE koncertjén. Szerintem teltházas tülekedés, mert én még bízom az emberek jó ízlésében, S. Majom szerint meg a kutya se ismeri őket. Nem mintha hiányozna a sok köcsög, aki feszt láb alatt lesz, meg beáll a kettő méter harminnyolc centijével énelém. Szóval ez nem felhívás volt, hogy gyertek, csak eszembe jutott.

Nahát, Öcsi fel tud állni a felmosóvödör peremére, és ott egyensúlyoz. Csak nem tudom, miért.

És igazából nem azért vagyok dühös, mert fizetnem kell a banknak. Egyetlen pillanatig sem feltételeztem, sőt, nem is várom el, hogy jótékonyságból adjanak nekem pénzt, naná, hogy keresni akarnak rajtam, ebből élnek. De ha egyszer vették volna a fáradtságot, és magyarul beszéltek volna a konkrét összegekről, ha azt mondták volna, hogy figyelj öreg, van ez a kezelési költség dolog, ami neked évente kábé ennyibe fáj, és tudjuk, hogy lopás, de mi diktálunk, te viszont eldöntheted (mert eldöntheted), hogy havonta vagy egyben fizted, akkor magamra vessek, ha az éves fizetést választom, most meg itt állok pénz nélkül. De nem, sunyultak, negyven oldalas apróbetűs dokumentumokkal terrorizáltak, majd mikor megpróbáltam áttérni a havi fizetésre, közölték, hogy persze, lehet, harminc rugó, tessék a pénztárhoz fáradni. Nem tudom nem feltételezni a szándékosságot e mögött, nyilván nem én vagyok az egyetlen, akinél éves fizetésre állították be a bulit, ezzel is lehet keresni, mikor a sok sötét, pénzügyet nem végzett, a hitelfelvételtől kikészült ostoba bunkó rádöbben, mit is kell egy összegben kifizetnie, és menekülne. És hadd ne kérjek elnézést, amiért könnyen átverhető vagyok e téren: csak egy szar biológus vagyok, meg lusta is, mert két labor között nem végeztem el a számvitelit, de magyarul remekül értek, és hülye sem vagyok, lehetett volna úgy szólni hozzám, hogy legalább kérdezni tudjak, ha nem értek valamit. Én is el tudnám mondani a bankosoknak, hogy egy héten belül halottak, úgy, hogy nem értenék ki belőle a lényeget, és még örülnének is a jó hírnek, de nem tenném meg, mert nem vagyok köcsög. Nem használnám ki, hogy csak egy szar bankos, én meg tudok jó sok latin szót meg betegséget. De kurva mérges vagyok.

És még kövér is vagyok, bassza meg a jegesmedve, pedig milyen szépen újraindult a sportkarrierem. Aztán leállt.

És persze tegnap este egy vékony boríték várt a banktól, hogy legyek szíves 30-ára prezentálni egy hatszámjegyű összeget a számlámon, amit ők le szeretnének venni, amiért vannak olyan kedvesek, és kezelik (kezelik, basszus, kezelik! Mi az apja faszát kell kezelni egy kölcsönön?) a lakáshitelemet. Hát nem fogok prezentálni, mert nem tudok prezentálni, ott rohadjatok meg. Kibaszott mocskos tolvajok.

Fáradt vagyok, nyűgös vagyok, agyonnyom a geci sok meló, terrorizálnak az állataim, kétezer forintom van a következő két hétre a hatvanezernyi befizetetlen számla mellé, és kivan a faszom az egésszel, különben is. Félreértések elkerülése végett: a befizetetlen számlák két hét múlva sem lesznek befizetve, az illetékhivatal megbüntet jól, amiről a vidéki birtokra megy az értesítés, amitől anyám kiborul, már előre rosszul vagyok az egésztől. Tény, hogy nem tudok bánni a pénzzel, de akkor is kivan a tököm azzal, hogy csak a fizetésemből nem tudnék megélni. Persze, elmehetnék valami multihoz feladni önmagam és kiskosztümben teambuildingen virigykedni és megbaszatni magam részegen egy-nyolc kollégával a marketingről, de ezekhez speciel kurvára nincsen kedvem. Miért kell választanom a között, hogy azt csinálom, amit szeretek, de vessek magamra, ha nincs pénzem, ez egy ilyen szakma, vagy dolgozom meló mellett is, mint egy hülye, esetleg bevállalom a fent részletezett szituációt az állandó terrorral és idegösszeomlással? És nyilván még egy szót sem szólhatok, mert például nincs gyerekem, és nem vagyok jól fizetett főorvos kilencvenezer nettóért. Az lenne csak az igazán bosszantó. Ja persze, tudom: el lehet húzni.

Érzelmi kirohanás blokk következik, azaz szopjuk egymás faszát: mindenki becses figyelmét felhívom, hogy a Canonos fényképezős szavazáson (melynek részleteit a Malac, azaz becherpig oldaláról lehet megtekinteni, mert ugye én nem tudok linkelni meg ilyenek, meg nem is érdekel) szavazzatok a Malac sunás képeire, már csak azért is, mert nekem is van egy majdnem olyan bugyim, csak a csipkéje fekete, meg mert a Malac megkért rá, hogy patronáljam az ügyet, lévén nagy szüksége van a nyereményre, mert hűtőt kell vennie, meg még valami bútort, mert kilakoltatták egy másik lakásba. Ezért én megsajnáltam, és mivel szeretem őt, és alapjában érző lélek vagyok, ezen felhívást teszem közzé. Meg egyébként is jó képek.

E helyütt szeretném megemlíteni Psyclone Jack kolléga nevét is, mert állandóan hisztériázik, hogy őt sosem említem a blogomban, bezzeg a Malacot meg az S. Majmot.  Tessék.

 

A Dívamacska meg persze velem ordított a meleg miatt, már amikor nem döglötten feküdt a konyhaasztalon, de őt nem mertem lelocsolni, mert nem szereti a vizet, meg hát féltem is, hogy megver. Egyébként mindenkit szívesen látok a lakásomban egy kis terepszemlére délután három magasságában, aki szerint a globális felmelegedés grínpíszes összeesküvés-elmélet. (Én nem leszek ott, hülye lennék itthagyni a légkondis irodát.)