marsbéli krónikák

A négy gyerekéből hármat megerőszakolt. Sokszor. A magyar igazságszolgáltatás szerint ezért két és fél év jár. Az mindenesetre biztos, hogy én önbíráskodni fogok, ha valakimet bántja valaki, ez most már tuti. Az is ziher, hogy többet fogok kapni érte, mint két és fél év. Ahhoz pedig, hogy a gyerekek anyja, aki éveken át tudott mindenről, és semmit sem tett, felfüggesztettet kapott, hozzá sem tudok szólni. Lámpavasról kellene lógnia mindkettőnek - a bíró mellett. 

Irgalmatlan anyázások árán (nem gondolná az ember, hogy három gomb micsoda variációs lehetőségeket rejt) sikerült tegnap bekapcsolni a konvektort. A Dívamacska örömmel üdvözölte a változást, mert így ismét elfoglalhatta kedvenc éjszakai téli alvóhelyét: a langyos konvektor tetejét. Azt sem gondoltam volna eddig, hogy a konvektoron alvás képességeket és rutint feltételez, de a Dívamacskának mindenesetre sikerült az éjszaka közepén akkor csattanással lezuhannia, hogy szerintem a fél tömb felébredt.

Danny Trejo mint lelki segítő a Született feleségekben. Betegre röhögtem magam. Egyre jobb ez a sorozat.

"Ti mindketten skizofrének vagytok, bazd meg!" (Én vagyok az egyik, a malac meg a másik, de ő ezt még nem is tudja.)

Az meg milyen már, hogy a Volán hivatalos menetrendjén ilyen megállóhelyek szerepelnek: "Parád - szövetkezeti italbolt"? Az ilyenek miatt szeretek még ebben az országban élni.

A dili Nobel-díjas bagázsnak meg nem kellene kigúnyolnia a harkályagy-kutatókat, mert például engem is sokat foglalkoztatott kiskoromban, hogy miért nem fájdul meg a harkály feje. Mondjuk nem újdonság, hogy a koponyája masszívabb az átlagnál, ezt eddig is tudtuk.

Meglepő módon pont kocsmában ültem, mikor anyám tegnap felhívott. Mikor megtudta, hol vagyok, kétségbeesett és aggódni kezdett, nehogy - idézem - "lepusztult egzisztenciák" legyenek ott. Ez azért esett kicsit rosszul, mert két másodperccel előtte közöltem a megnyugtatására (anyám agyában a kocsma szó kicsit mást takar, mint az enyémben), hogy olyan korú és típusú emberek vannak körülöttem, mint én. Ezek szerint már a saját anyám is lepusztult egzisztenciának tart, szépen vagyunk.

Udvarolás: "...nem értem. Adott egy jóképű srác tüllszoknyában, kandallóval, kockáspléddel, jegesmedvebőrrel. Mi kell még?"  

A barátokban az is a jó, hogy általában ugyanakkor van nekik pocsék szar kedvük, mint amikor nekem, és ennek lehet együtt örülni, és inni rá.

Este kilenckor mindenki takarodjon a Filmmúzeumra, megnézni a Hibátlanokat.