marsbéli krónikák

Az öcsém közölte, hogy azért nem hajlandó beszerelni nálam a macskaajtót, mert ha lejönnek a menyétek a padlásról, simán be tudnak jönni a lakásba, és kinyírják a Dívamacskát. Éles elmével rámutattam, hogy - amennyiben élnek egyáltalán menyétek a padláson, amit kétlek -, akkor egyrészt az udvaron is simán elkaphatják a Dívát meg Öcsit, másrészt nem feltétlenül mászkálnak be a menyétek olyan helyekre, ahol nagy a mozgás. Erre azt vetette ellen, hogy én azt nem tudhatom, hogy a menyétek nem nézték-e ki maguknak már régen a Dívamacskát. Amennyiben kinézték, úgysincs mit tenni, mert bárhol elkaphatják, közöltem, viszont kezdek belebetegedni abba, hogy minden éjjel ki-be mászkál ez a két rothadék, szeretnék egy éjszakát végigaludni. Inkább jöjjenek a menyétek, majd én megküzdök velük.

Érdemes lenne utánajárni annak, hogy a magyar lakosság jelentős része miért gondolja úgy, hogy az internetet nagy betűvel kell írni? Az én elméletem szerint azok írják így, akik félnek tőle.

"Az egy a millióhoz esélyek tíz esetből kilencben bejönnek."

Mikor tegnap éjjel kinyitottam a bejárati ajtót (ott térdelt peter stormare egy csukrétával, és megkérte a kezem), Öcsi érkezett lélekszakadva a sötétből, berontott a konyhába, és ledobott a padlóra egy nyers csirkeszárnyat. Utána melléfeküdt, és őrizte. Nem elég, hogy kukázik vagy lop, még az agyát is átmosta valami kutyabuzi. Ki is tessékeltem, szárnyastul.

Van egy fickó, eddig kétszer találkoztam vele. Csak azért jegyeztem meg, mert mind a kétszer ugyanúgy, ugyanolyan döbbenetesen viselkedett. Először a hetes buszon kiabált hisztérikus hangon a - gyanítom - nőjével. Valamin vitatkoztak, ő meg két kézzel fogta a fejét, mintha a látomásait próbálná kihúzni az agyából, és sipítozott, hogy hallgass meg, hallgass meg, hadd mondjam már végig. Másodjára az utcán telefonált, és minő döbbenet, hisztérikusan sikoltozott a telefonba: hadd mondjam már végig! Közben idegesen mozog meg mászkál, túrja a haját, teljesen kívül van magán, nem hinném, hogy ismeri az önkontroll szót. Tudom, hogy nem vagyok toleráns szegény beteg lelkekkel, de úgy pofán vágnám, hogy belenyekkenjen. Lehet, hogy ha legközelebb meglátom, megteszem, már csak azért is, mert kutató elme vagyok és kíváncsi. Ki tudja, lehet, hogy használna.

Hehe, kirúgtak egy másik törpét is. Isten veled, Tommy, szerintem a South Park egy komplett szériát fog rád építeni.

A Dívamacskát meg ki fogom csinálni. Már ott tartunk, hogy éjfélkor hazajön, kettő körül kikérdezkedik, aztán négykor és hat között valamikor be. Sajnos túl hangosan nyávog, hogy figyelmen kívül hagyhassam. Öcsi meg elhagyta a fél farkát egy nagy bogánccsal vívott küzdelemben. Pedig olyan szép zászlós volt.

Istenem, szegény Plútó...én szerettem. Ő volt a legkisebb, a kitaszított, a kóbor kutya a kinti sötét hidegben. És erre még le is fokozzák. Az senkinek nem jutott eszébe, hogy akkor most 7a bolygó van? Ez kihívás a sors ellen.

Nincsen lövésem se, hogyan fogom teljesíteni határidőre az előttem tornyosuló feladatokat.  De azt már elhatároztam, hogy mikor 15-én leadom a cuccot (valószínűsíthetően akkora már egyhetes elmaradásom lesz alvásban - úgy értem, egy hete nem aludtam kicsit se), először is lefekszem, másnap felkelek, elmegyek az állatkertbe, és akkor is megtalálom azt a kurva lajhárt, ha beledöglök. Ezután elmegyek, berúgok és helytelenül fogok viselkedni álló éjjelen át. Csak tartanék már ott, hogy azt szűkölöm egész nap, hogy soha többet nem iszom.

Ez milyen király mondatkezdés már: "Szeretnék elnézést kérni, amiért olyan bunkó voltam a hullaházban..."