marsbéli krónikák

Elnézve Natalie Portmant egycentis hajjal, végtelen elégtétellel kell megállapítanom, hogy nekem jobban áll. He-he.

A Dívamacska vendégségbe szállítása egyébként nem volt egyszerű menet. Mire hazavergődtem érte a délutáni dugón keresztül, már remegtem az idegtől. Otthon nem találtam a papírokat, amikre szükségem lett volna, tajtékozva túrtam szét a rohadt dobozokat, mire az egyik alján megleltem. Bevágtam a macskát a dobozába, nem találtam a doboz ajtaját, akkor már sírtam a dühtől, végül szétkent sminkkel és rettegő háziállattal elvágtattam a trolimegállóba (mert persze irgalmatlan késésben voltunk), ahol végignéztem, amint három szájbarakott 74-es troli után végre jön egy 79-es, amire viszont ez volt írva: garázsmenet. Nagyon-nagyon kevés választott el attól, hogy szabályszerű magamat földhözverős hisziben és toporzékolásban törjek ki. Persze a Dívamacska megállás nélkül nyávogott, bazi hangosan. Az utat végigszipogtam, a macska végigüvöltötte, és persze a ház előtt összefutottam voltpasival, aki kedvesen bájologni akart, sütött róla a pöffeszkedő családos vagyok, de leereszkedem hozzád, hogy érezd, mit szalasztottál (mit is? hogy nem kell állandóan kifogásokat keresnem, hogy miért nem mutatom be a barátaimnak), szóval kurtán közöltem, hogy szevasz, aztán bevágtam az ajtót az orra előtt. Pont te hiányoztál. El is takarodott, mire leértem.

Mégiscsak kezdek elhülyülni. Reggel egy megállóval továbbmentem a trolival, mert egyszerűen nem ismertem fel a leszállóhelyet! Felpattantam, hogy nekem itt kell leugranom, kikukkantottam az ablakon, kondtatáltam, hogy ez még nem az (az volt), nyugodtan leültem, majd mikor záródott az ajtó, eszméltem, hogy mégis, ismét felpattantam, de a felnyomakodó öregasszonyoktól nem tudtam leszállni, és az orrom előtt becsukták az ajtót, azt hiszem közben motyogtam is magamban, a troli népe meg figyelte a korai demens hülyegyerek parádéját.

A Dívamacska vendégségbe ment a hétvégére. Olyan furcsa volt nélküle a lakás. Ott a tálja, az alomtálcája, ő meg sehol. Senki nem dorombolt nekem és nem kiabált velem. De legalább nyugodtan végigaludtam egy éjszakát. Mármint azután hogy a hajnal hazavetett.

De azért persze hízik a májam. Kurvára profi-e vagyok. Meg beképzelt.

Hah, felajánlottak egy állást. Szakfordító-lektor. Hú, de komolyan néz így ki. Elutasítottam.

Pár éve volt egy szilveszter, ahol a kurbliman a következő módon kamerázott: aki a szájához emelte az üveget, azt megörökítette. Keletkezett egy bő félórás, három másodperces snittekből álló anyag, amin kizárólag azt láthattuk, amint különböző emberek különböző dolgokat isznak. Tíz perc után olybá tűnt, mintha egy kollektív öngyilkosságot bámulnék, ahol magam is résztvevő voltam. Döbbenetes kis darab volt.

Hétvégén megyek birkát pörgetni tűz fölött. Nyamm...

Érdekes lesz amúgy együtt élni a Dívamacskával, mármint csak így mi ketten, látom rajta, hogy ő is furcsállja a helyzetet. Éjjel is pont úgy zsörtöltem vele, mint pasikkal szoktam, ne vedd el a paplant teljesen, naaa, nem férek el tőled, menj már odébb, de a pasikkal ellentétben őt végül felemeltem, és kivittem.

Első éjjel új helyen, vaktában széttologatott cuccok visszataszító halmai között kapart fészekszerű mélyedésben, persze az a rohadt dög állandóan zaklatott meg dorombolva törleszkedett, még azért is fel kellett kelnem, hogy kihajítsam a konyhába, de akkor meg nyávogott. Reggel nem találtam egy tetves felsőt, ami nem téli, bezzeg az összes lepedő és törölköző teljes számban előkerült, eltűnődtem, ne azokban menjek-e, tekintve a helyzet totális reménytelenségét. Pont mire indultam volna, a Dívamacska felszaladt a konyhaajtón a felső ablakba, és ott helyet foglalt, majd kényelmes nézelődésbe kezdett. Bemutatkozandó tehát a szomszédságnak, székre álltam a gangon, és ékes szóval csalogatni kezdtem a nyomorultat, nyilván le se szarta, otthagyni meg nem mertem, mert ha kifelé ugrik le, nem tud visszamenni a lakásba. Már két kézzel cibáltam, ő meg nyilván kapaszkodott teljes karomkészlettel, izomból, de végül én győztem. Rázártam ajtót, ablakot, most valószínűleg óbégat.