marsbéli krónikák

Kéne a Dívamacskának egy saját nóta. Úgynevezett kedvenc szám.

Nem voltam benne biztos annyira sem, mint Rollins Papában, de igen, igen: Takeshi Kitano is szerepelt a Johnny Mnemonicban. Micsoda válogatott csürhe!

Hogy lehet kieresztett karmokkal, karmokon szaladni? Bazi gyorsan, ráadásul? Csak a Dívamacska őrzi a méltóságát. El kéne tanulnom ezt a megvető tekintetet.

Az lehet, hogy én tegnap Henry Rollinst láttam a Johnny Mnemonicban? Fehér orvosi köpenyben?

Na persze, nem mintha esély kínálkozott volna egy randira, csak úgy eszembe jutott. Mellesleg igazán bosszantó, hogy Voltpasi minden alkalmat megragad, hogy az orrom alá dörgölje, hogy új nője van. Úgy tűnik, az emberek egy része megállás nélkül találkozik alkalmas egyedekkel, akik felkeltik az érdeklődését, a másik része - magam és barátaim, ismerőseim legnagyobb hányada - pedig csak seggfejekkel vagy olyanokkal fut össze, akiket kedvel ugyan, de nem akar velük se járni, se lefeküdni. Rosszul van ez így.

Halványan rémlik, milyen érzés az első "hivatalos" randira készülni valakivel. Szerintem évek óta nem éreztem ilyet. Az időpont lefixálását követő örömujjongás, ami a találkozó közeledtével egyre jobban átmegy gyomorszorítós aggódásba a külsőm, a stílusom, a rosszkor-mondok-rosszat-sokszor-egymás-után tehetségem, a nincs-egy-göncöm és az egyebek miatt. Ha szerencsém volt, még a barátaim is baszogattak, és hasznos tanácsokkal láttak el, meg kisminkeltek. Sőt, egyszer berúgtak bánatukban, mert nekik nem jutott randi, és bosszúból utánam jöttek, leültek két asztallal odébb, és vihogtak. Annak ellenére, hogy kivétel nélkül minden alkalommal eljutottam oda, hogy indulás előtt félórával kis híján lemondtam az egészet, most kurvára hiányzik.

Haza kellett jönnöm dolgozni, mert a benti gépemet elárasztották és lebénították a "Hi, I'm 19 and virgin, wanna fuck me?" típusú oldalak. Pénteken délelőtt persze csak a hülyék vannak bent a dolgozóban, szóval a rendszergazda sem. Le is szarnám az egészet, ha itthon nem abból állnék, hogy hessegetem a Dívamacskát, aki klaviatúrafüggő, a Tarkamacskát, aki megint tüzel és szerelmes belém (Annyiszor mondtam el neki: "Lásd be, köztünk mindennek vége. Nem szeretlek, nem rám van szükséged." Semmi hatás.), ezért itt teszi nekem az agyát; nyávog, kerreg és hentereg + a Vendégmacskát, aki meg szereti a társaságot, ezért feszt láb alatt van. Rakok be Rob Zombie-t.

Bakker, leülök a gép elé, nem idejön ez a nyüves nyávogni? MIért, miért, miért csak akkor áll szóba velem, ha kurvára el vagyok foglalva mással? Egész hétvégén keresztben feküdt a klaviatúra előtt, hát nem volt egy élmény a szőreit félresepergetve eltalálni a betűket.

Ha nagyon elfáradunk a karácsonyi bevásárlásban, felüdülésként húzódjunk be egy nagyobb és elegánsabb fehérneműboltba, és figyeljünk. Ez idő tájt ugyanis sok férfiember jut arra az elhatározásra, hogy csipkés fehérneművel lepi meg szíve hölgyét. Érzik ők, hogy ez nehéz menet lesz, ezért általában hasonnemű ivócimborájukkal megerősítve érkeznek, hogy együtt állják az eladónők vogon nyelven rájuk irányított támadásait. Figyeljük meg a testtartásukat és a tekintetüket, mikor belépnek! Általában már ekkor kiül rajtuk a riadalom (jaj, csak nehogy buzinak nézzenek, biztos azt hiszik, hogy magamnak veszem, netán magunknak, jaj, minek hoztam el a Bélát!). Nem tudják, hogy az ilyen boltokban dolgozó nők egy jó része sosem kap fehérneműt senkitől, irigy és rosszindulatú. Kiszagolják a félelmet, és kíméletlenül támadnak: "Jó napot kívánok, segíthetek?" Riadt férfiállat: "Ö, izé, a feleségemnek/barátnőmnek szeretnék..." "Ott vannak a csipkések, amott meg a mellvarrás nélküliek!" A férfiállatban felnyüszít az ősi félelem az ismeretlentől: Mellvarrás?! Mi az úristen haragja lehet az? Hangosan: "Ö, izé, akkor talán egy csipkéset..." Az eladónő lekap egy merész darabot: "Ilyesmire gondolt?" Szegény férfiállat bólogat, dehogy merne vitatkozni, úgyse tudja elmondani, milyet szeretne, nem ismeri a szükséges kifejezéseket. És ekkor az eladónő beveti az adu ászt: "Milyen méret?" A férfiállat megmerevedik - erre nem számított: hát itt ilyen is van? Bizonytalanul maga elé tartja a két markát, mutatná, hogy hát ilyen jó kis kézbevaló méret. Megvető tekintet villan, majd a kegyelemdöfés: "Szóval mondjuk 75B?" Szem fennakad, a két sárba tiport lélek lassan hátrálni kezd a kijárat felé, érzik, innen nyerni nem lehet. A reményteljes ajándékozó a szeme sarkából észleli, hogy a bolt összes vásárlója - mind nő persze - őket bámulja, keverednek az együttérző és a kárörvendő pillantások (most legalább megtudod, te szemét, milyen egy barkácsboltban kísérgetni titeket órákon át). Egyes források szerint egy ilyen traumatikus élmény hetekre impotenssé tehet valakit. Szóval uraim, csak óvatosan. Inkább egy kis durca anyu részéről (te soem figyelsz rám, sosem tudod, mire vágyom igazán!), majd békülős-dühös szex, mint a kínkeservesen beszerzett melltartó felavatásának csúfos kudarca.

Különben is tartozik nekem! Pénzzel és hálával is! A hálát leszarom, a pénzemet követelem. (Ja, hogy szánalmas vagyok? Nyasgem.)