marsbéli krónikák

Most bosszút állok a Dívamacskán, és elárulom, hogy nem volt ő ám mindig díva, á, a legkevésbé sem! Kimondom kereken, csúnya volt. Egy macskamentő nénitől szereztem, látatlanban bólintottam rá, és mikor mentünk érte, tudtam, nincs visszaút, ha csak három lába lesz, akkor is el kell hozni. Háát...kis nyivászka volt, pálcika lábakkal, furcsa fejjel, óriási, hegyes fülekkel. Persze mindenki - én is - azt hazudta, hogy milyen szép, de kábé egy hónapja bevallottuk egymásnak lakótársaimmal, hogy igen szerencsétlennek találtuk szegényt. Viszont villámgyorsan kivirult, 2-3 hét alatt díva (mások szerint kurva) lett belőle. Miből lesz a cserebogár.

Széjjelrúgom egyszer azt a kurva macskát. Ma reggel megint az üvöltésére ébredtem, nem teljesen tiszta fejjel heverve az ágyban, ez az állat meg csak mondta a magáét kintről, hogy be akar jönni, az én ágyamat akarja, a rohadék. A szegény kis ürge egy darabig tűrte, végül csak kimászott, gyere be te büdös kurva, süvöltötte az ajtót feltépve, de legnagyobb meglepetésére az ajtó mögött nem ült senki. Alaposabban körülnézett a nappaliban, és mit lát? A luxuskurvákat megszégyenítően kihívó és hanyag eleganciával heverő Dívamacskát, aki folyamatosan nyávogva a FOTELBŐL követeli, hogy engedjem be. Aki cseppet sem sietve feltápászkodik, ellibeg a vérben forgó szemű gazdája mellett, beugrik az ágyába, és kiéhezetten a hátára fordul, hogy lehet simogatni a hasát. Komolyan kinyírom egyszer. Micsoda ribanc.

Mindenki menjen haza, és nézzen magába.

Tegnap remek taktikát láttam az állatoktól. Én vigyáztam a hengeres kutyakölyökre pár órát, és persze hogy a hengeres kutyakölyök a puszta megjelenésével kiváltotta a macskák felháborodott elutasítását; ráfújtak, és kilátásba helyezték a durva testi fenyítést a további ismerkedési kísérletek esetén. Szegény jószág elbátortalanodott, főleg, hogy egyszer már kapott az arcába egy vín kandúrtól, szóval tartotta a tiszteletteljes távolságot, ennek ellenére egyszer csak azon kapta magát, hogy a két gengszter beszorította őt egy sarokba, és noha - a felszínes megfigyelő számára - lomhán heverészve figyelgették, ő nem mert kijönni. Néha vakkantott, lefeküdt, felállt, nem tudta, mihez kezdjen, de a gengszterek bátorsága is megkopott, nem mertek közelebb menni, bár majd megvesztek a kíváncsiságtól. Az idegek harca, gondolta montag, aki az ágy széléről vigyázta fel az eseményeket, most mi lesz? A jószágok zseniális megoldása: mindenki lefeküdt a padlóra, és két percen belül húzták a lóbőrt. Ha túl nagy a feszültség, aludni kell. Világos. Kár pattogni.

Hé te, rohadt kis klambó! Nem kapsz két hatalmas pofont, ha megmondod, hová merre tovább!

A vízre megnövő állattal kapcsolatos hipotézis beigazolódni látszik: a farka sokkal lassabban zsugorodik, ezért folyamatosan felborul. Borzalmasan fest, és lelkiismeret-furdalásom van, ahányszor ránézek, mintha én éheztetném halálra. Hamarosan fogom, és jólelkű, állatszerető emberhez illően agyoncsapom.

Határozottan érzem, ahogy a tyúkszaros kis életem irányítása kicsúszik a kezemből. Sokszor a szemembe vágták, hogy túl határozott és direkt vagyok. Hát nem. Határozottan határozatlan vagyok. Csak ülök, és várom, hogy a dolgok jobbra forduljanak, és nem tudom eldönteni; "Most menjek vagy maradjak"? Ha menjek, mégis merre? És legfőképpen: talán azzal kéne kezdeni, hogy eldöntöm, mit szeretnék csinálni (űrhajóskodni és csillagászkodni, például). Ha valaki tud egy klassz állást, ahol állatokat lehet abajgatni és védelmezni őket, meg gondoskodni róluk, és pénzt is adnak érte (bár mindjárt megnézem a lottószámokat, pénz lehet, hogy nem kell), az jelezze. Kösz.

A hétvégi vidéki vasemberversenyen - ez a kocsmai verzió, persze - szóba került Az akarat diadala című film, és valaki bedobta, hogy lehetne szinkronizálni. Rögvest parázs vita alakult ki, hogy ki lehetne Hitler magyar hangja. A befutók: Csuja Imre, Pusztaszeri Kornél, Bujtor István és Hacser Józsa.

A Dívamacska a száján lévő seb miatt úgy néz ki, mint valami világnagy streetfighter. Jól áll neki.

Mégis befejeztem. Elfáradtam a nagy csapkodásban. Leeresztettem. Over, ó, jee.