marsbéli krónikák

Katasztrófahelyzet! Pár napja az öcsém így szólt hozzám:"Én nem akarlak megbántani, de...(itt már éreztem, hogy amit mondani fog, annak súlya lesz. Élete 25 éve alatt egyszer sem kezdett így mondatot.)...talán nem ártana egy kicsit fogynod." Megroggyant ugyan a térdem, de csak másnap estem össze, mikor ugyanezt az óvatos (ismerik a hirtelen természetemet) kritikát kaptam a pasimtól, aki pedig szereti a nagy segget. Ráálltam a mérlegre, és igen: sikerült, ami még életemben soha - elértem a hatvan kilót. Akciótervet állítottam össze, ami már az első reggel összeomlott, mert úgy meg vagyok fázva, mint a dög, torna ugrott. Betegen pedig koplalni sem lehet. Bár most, hogy jobban belegondolok, két ilyen pohos disznó előbb a saját segge és hasa környékén söprögessen, aztán kritizálja a másét. A mai nap üzenete a BKV-n utazó makogó idióták (akinek nem inge, ne vegye magára) tömegéhez szól: MI A KURVA ANYÁTOKÉRT ÁLLTOK MEG AZ AJTÓBAN??? Sugárzik a villamos belseje?

Ma ismét visszük a kutyát orvoshoz. Mivel az előző mintavétel nem sikerült, az állatorvos fokozza a brutalitást, és szövetkimetszéshez folyamodik. Közben a kutyának gyógyszert kell szednie már egy hete, anyám tegnap megdícsérte a telefonban, hogy milyen okos állat, kétszer egymás után nem lehet neki ugyanabban az ételben gyógyszert csempészni a szervezetébe. Jól össze is veszett apámmal (mármint anyám), amiért apám befalta a kutyának félretett csali-csevapcsicsát. A hétvégén érkeznek a halak, borítékolni tudnám a macskák új hobbiját. Az APEH-nek meg üzenem, hogy bekaphatják. 20 kibaszott percembe került, mire le tudtam szedni azt a rohadt adóbevallást a honlapjukról (ráadásul nem is nekem kellett).

Elvárásaim a szuperférfival szemben: - az ember 100 kilónál kezdődik - könyörgöm, legyen nálam magasabb, ez nem olyan nagy kérés, csak egy kicsit vagyok nagyobb, mint egy kutya ülve - a kockahas természetellenes és Isten ellen való vétek, valamint alapvető világnézeti különbségeket takar - értékelje hogy alapvetően húst, zsírt, pacalt, szalonnát, körmöt, velőt, hagymás vért és kolbászt fogyasztok - ő is ezeket fogyassza - fogadja el, hogy mindig a kutya lesz az első - ne legyen finnyás a szexben - nekem mocskos a szám, ez van (mentségemre szolgáljon, hogy szex közben is az, ezt meg a legtöbb pasi imádja) - legyen bevállalós - szeressen inni - legyenek ötletei és legfőképpen - nevetessen meg (ne mindig csak magamon kelljen röhögnöm - kínomban) Hát röviden a legfontosabbak. Ha valami még eszembe jut, hozzáteszem. Ja. És még valami: diploma nem elvárás, de legyen legalább annyi esze, mint nekem. Köszönöm, hogy meghallgattak, hölgyeim és uraim, most megyek és belelógatom a kezem a bilibe. Lelki szemeim előtt egyszemélyes lábasok tűnnek fel, melyeket az Isolde-vel közösen írt nagysikerű bestsellerünk, a "Hogyan legyünk egyedülálló macskás vénasszonyok?" honorjából (12. kiadás) vásárolt élelemmel töltök meg.

Elég volt. Most lefekszem az asztal alá és álomba merülök. (Tulajdonképpen egész klassz helyen dolgozom: ezt nem sok munkahelyen néznék el.)

A hozzám érkező levelek alapján (melyeknek egyébként nagyon örülök és mintha hájjal kenegetnének) arra a következtetésre jutottam, hogy pályát tévesztettem: falu bolondjának kellett volna állnom.

Már most kurvára unom ezt a napot, de igazából a hazamenetel gondolata sem vonz, a lent említettek miatt. Már azzal is beérném, ha valami értelmeset tudnék csinálni. Kellene egy jó pezsgőfürdő, egy klassz masszázs (persze mindenütt), közben nézném Az én kis falumat vagy A boldogságtól ordítanit. Ja, és persze zabálnék is közben, valószínűleg körmös pacalt - amit megosztanék a mellettem heverő kutyával, akinek mellékesen vakargatom a füle tövét -, de beérném egy nagy tál eperrel is (az úgyis dívásabb). Mindezeket az élvezeteket pedig azzal koronáznám meg, hogy berúgnék, mint az albán szamár, persze a legjobb piáktól. Szóval így képzelem én a tökéletes napot. Most nézem, hogy egyáltalán nem hiányzik egy férfi a tökéletes napomból. Bár tarthatná a pacalos vájlingot vagy loholhatna újabb sörért. He-he. Eszembe jut erről Marcy a rém rendes családból, aki azt mondta a férfiakra: "Ha nem kellenének a szexhez, jók lennének komposztnak." Ezt most kiegészíteném e fent említett hasznos szolgálatok teljesítésével. És ha ehhez is bénák, mehetnek a komposztba.

Ma reggel 8 óra 09 perckor a macskák egyesített hadereje váratlan attakot indított a kisszobában található rongyszőnyeg ellen. A rongyszőnyeget váratlanul érte a támadás, és rövid, ádáz küzdelem után az egyesített haderő diadalmaskodott. További rohamokra bizonyosan számítani lehet, ezért a lakást felölelő területek alkirálya aggódva tekint a hazamenetel elé, és helyreállítási terveket dolgoz ki, illetve statáriumban gondolkodik, azonnali kivégzésekkel.

Megvan a szexkerülés tudományos oka: ma reggel petefészekgyulladást diagnosztizáltak nálam, ami tudvalevőleg igen kellemetlenné teszi az együttlétet. A hülye kurva a recepción a szememre vetette, hogy nem vagyok kerületi lakos, mondom de az vagyok, csak nem ide vagyok bejelentve, de attól még itt lakom és a főbérlő valószínűleg kurvára nem köszönné meg, ha bejelentkeznék a lakásába. Erre képes volt feltelefonálni a dokinak - merthogy nem jelentkeztem be előre egy SZTK-ban(!) -, hogy hajlandó-e fogadni. "Hogy mi a baja?" - kérdezi a telefonba, majd jelentőségteljesen rámnéz. "Ugye nem gondolod, te idióta, hogy 100 vadidegennel a hátam mögött nekilátok részletezni a nőgyógyászati jellegű problémáimat egy magadfajta macskajancsinak?" - néztem vissza barátságosan. Kifejező lehetett a tekintetem, mert nem kérdezett többet semmit, hanem kegyesen a doktor színe elé bocsájtott. A macskák pofátlansága nem ismer határokat. Mikor ma reggel ki akartam vinni az egyiket a szobámból, egyszerűen belekapaszkodott az ajtófélfába, és nem volt hajlandó elengedni. Úgy kellett vele dulakodni, mintha ő lenne a vonakodó vőlegény a templomajtóban. Dívaénem kezd végleg odaveszni (mármint az a kevés, amit kínnal.keservvel magamra erőltettem). nagyon maximum 4 napig tartott a mindenhol-és-mindenkor-piros-rúzzsal-járok korszak. Az igazság az, hogy kurvára sok energiát és időt emészt fel, meg egyébként is leszarom az egészet, hiszen - mint már kifejtettem - úgyis egyedül fogok megdögleni. Senkit ne tévesszen meg, hogy van pasim.

Hétvégén felfedeztem, hogy az egyik macska valójában szurikáta! Több mint másfél percig ült felegyenesedve a hátsó lábán, mint az őrszemszurikáták a National Geographicon, és még csak meg sem ingott. Bámulatos teljesítmény. Elvileg az én számomra az lenne a normális, hogy mindenféle megingás nélkül használjam kizárólag a hátsó végtagjaimat járásra és állásra, ennek ellenére sokszor négykézláb is felborulok (következő kísérletem arra fog irányulni, hogy a macska hány sör után borul fel a négy lába ellenére). Jó hír az életemben, hogy ismét kezd visszatérni a szexelős kedvem. Halihó!

"O.k. hard drinkers, let's drink hard!"