marsbéli krónikák

A mai napom úgy indult, hogy találkoztam egy szatírral. Sok barom van ebben a városban. Vettem viszont oposszumos noteszt.

Egy üres sörösdoboz hever a macskák alomtálcájában. Most vagy a mellette lévő széken halmozódó szemétkupacról esett oda, vagy lemaradtam egy buliról, amit az otthonomban tartottak.

Az utóbbi időben van itt nálunk a menzán ilyen fitnesszmenű, olyan vonzó fogásokkal, mint a zabszelet zöldségkörettel. Na és kifigyeltem, hogy sokkal több férfi tányérján van fitnesszmenü, mint nőén. A férfiak egyre gyíkabbak, íme egy újabb bizonyíték. Nem semmi amúgy ez a menü, ma almás-narancsos káposztát lehetett enni valami ciberelevessel (fúj, bazd meg, fúj).

A BKV-nak miért nem tűnik fel, hogy sokan azért nem vesznek jegyet meg bérletet, mert a szolgáltatás színvonalához képest irreálisan magasak az áraik? És milyen inkompetens vezetésre utal már az, hogy egyedüli megoldásnak az árak negyedévenkénti emelését tartják, meg a büntetések szigorítását? Tipikus kőkorszaki hozzáállás. És ne mondják már nekem, hogy kizárólag pénzkérdés hetente legalább egyszer úgy kitakarítani a buszokat, hogy ne ujjheggyel kelljen kapaszkodnom, mert elhányom magam, ha megpróbálom megmarkolni az élettől nyüzsgő, nyálkás kapaszkodót, pedig nem vagyok egy hányós típus. Az a havi kábé négyezer forint, amit tömegközlekedésre költök, doszt elég azért, amit kapok cserébe, sőt sokszor ennyit sem érdemelnek. 

Arra értem haza, hogy a rothadékok kettő virágcserepet borítottak fel vagy le, bár sejtésem szerint a hülye Öcsi volt, aki képtelen hozzászokni, hogy most máshogy vannak a növények, és máshogy kéne lejönni a tévé tetejéről, ahol egyébként sincs semmi keresnivalója, de nem bazd meg, neki pont oda kell ugrania, ahová régebben, mit számít, hogy ott azóta kaktusz van. Elképesztő. Vak ez, vagy mi?

"hali, elzavarnal a blogodban mindenki a picsaba az ingyenmacskara válogatni, a faszom tele van az allatokkal mar. koszi előre is. becherpig"

 

Klassz finom ártatlan kisbárányt ettem, illesse érte köszönet S. Majmot.

A Funny Time of Year az egyetlen olyan dal, ami egyszerre képes teljesen megnyugtatni, és végletesen felpörgetni. Kevés ilyen tökéletes dolog létezik számomra, mint ez a nóta.

Aztán tegnap este rádöbbentem, hogy jó, jó, hogy klassz így telefon nélkül, de egy kurva vekker nincs a lakásban, mert én telefonra szoktam ébredni, és jaj, el fogok aludni, pedig reggel szerző jön, micsoda blamázs. Bíbelődtem egy darabig a tévével, hátha van rajta ébresztőfunkció is, nyilván nincs. Ennek megfelelően az agyam átállt vészhelyzetre, és pirkadatkor ébresztett, még a falutévé se ment. Persze már nem mertem rendesen visszaaludni, aztán Öcsi beleharapott a térdembe, mert nem engedtem be az ágyba, végül a kolléganőm, akinél a telefon maradt, azzal fogadott, hogy reggel két percig ült dermedten a gyerekével együtt az autóban, és arra fülelt, hogy mijét csukta oda valamelyik ajtóval egy madárnak, míg rá nem jött, hogy az én ébresztőm az, ami romantikus sirályvijjogásra van állítva.

Miután indításképpen szolid harminc percet olvadoztam a napon a Hungária mellett, várva a dugóban elakadt sofőrömet (hova, hova a jó kurva anyjába megy ennyi ember csütörtök délelőtt tízkor? senki nem dolgozik ebben a tetves országban?), majd délután háromra sikerült megjárni Szegedet egy légkondimentes autóban, végig a napon ülve, azt gondolom, nem akkora tragédia, hogy a telefonomat a kocsiban felejtettem, és holnapig nem vagyok elérhető. Nem hiányzik, hogy még baszogassanak is ebben a melegben.