marsbéli krónikák

"Az igazság sohasem győzedelmeskedik, csak kihalnak az ellenzői."

Lassan hazavánszorgok. Jellemző, hogy péntekre tornát terveztem, erre nem keresztülhúzzák a számításaimat holmi céges sörözéssel? Megpróbálkoztam egy vértelen ellenkezéssel, amiben magam sem hittem, de végül győzött az erőszak, visznek sört inni. Szörnyen fogok szenvedni, már előre látom. Csak aztán a nagy szenvedésnek nehogy megint alpári részegeskedés és nőhöz nem illő ocsmány ricsajozás legyen a vége, hányással egybekötve. Azért a rúzsomat biztosan sikerül felkennem a szemem alá, úgy sikkesebb.

Lehet, hogy rákos a kutyám. Szegény jószág még mit sem sejt, kövér - mint télen mindig - és boldog. Most beszéltem egy specialistával, jövő héten megyünk hozzá. Anyám már azon aggódik, hogy ott tartják-e a kutyát a kórházban, és ha igen, lehet-e látogatni, mert szegény állat biztosan sokkot kap egyedül egy idegen helyen. Igaz, akkor is besokkolt, mikor két éve egy csomó miatt ultrahangra kellett vinni. Olyannyira felháborodott a méltatlan bánásmód miatt - miszerint felraktuk egy asztalra és a hátára(!) fordítottuk -, hogy majdnem megharapta apámat. Ez lett volna az első harapása, ezért rögtön kapott volna két kolbászt. Azért kettőt, mert a családi hagyomány az első harapását a kutyának egy szál kolbásszal jutalmazza, ami kettőre módosul, ha az elsőként megharapott illető egy családtag. Nem tudom, mi lesz szegénnyel, el sem tudom képzelni, hogy úgy mehessek haza, hogy nem fut elém. Most egy kicsit abbahagyom, és kimegyek a budiba bőgni.

Kezd elegem lenni abból, hogy egyre nagyobb küzdelmek árán tudom csak megnézni a freemail-emet, ma pedig még egyáltalán nem sikerült. Mi a halál faszát csinálnak az illetékesek? Vagy én mit csináljak, hogy meg tudjam nézni a tetves leveleimet?

Egyedül maradtam itt, és furcsán. Ebbe lehet belejátszik Tori Amos is, de talán jobban a tegnap este és a múlt éjjeli álmom. Kicsit megtapasztalhattam, milyen lehet szembesülni egy olyan látomással, ahol hirtelen biztos tudássá válik számodra Isten léte, nagyon meredek érzés volt. Egy kicsit bánom, de talán mégis jobb, hogy végül mégsem vált számomra bizonyossággá a léte, lehet, nem viselném el. Elolvasva, amit ide pötyögtem, hát nem nagyon adja vissza, amit átéltem és el akartam mondani, elég hülyén hangzik az egész. Azt mindenesetre elárulom, hogy nem álltam tudatmódosító szerek hatása alatt, ezért is olyan furcsa az egész. Új vonást fedeztem fel magamban! Eddig soha nem éreztem késztetést arra, hogy a melóhelyen elkezdjek rúzsozni, de most, voilá! Élénkpiros rúzzsal tudatom nőiességem kivirágzását, és ezentúl így tervezem ajkaimat viselni. Mindennek tetejébe hétvégén szereztem intimtornás tankönyvet, mert közelebbi céljaim között szerepel a totális szexistennővé válás. Nem mintha panasz lenne rám, sőt, de jó pap holtig tanul. Szintén nem elhanyagolhatóak távlati céljaim, miszerint sem nem szeretnék szülés után kiesni óriásira tágult hüvelyemen keresztül, sem bepisilni nyanyakoromban. Hamarosan egyetlen acélos szorítással akár meg is ölhetek valakit! Igazi Fókusz-csemege lenne: "A férfi, mikor felkelt, még nem sejtette, milyen kegyetlen halált tartogat számára a sors..." Na jó, ez baromság, senkit nem lehet és nem is akarok megölni a farka elroppantásán keresztül, csak már régen rájöttem, hogy a pasik milyen hálásak érte, ha nem csak egyszerűen befogadja őket az ember magába, de képes akarattól függően rászorítani vagy lazítani, ráadásul így nekem is jobb és szeretem az elismerést is, no. Ami viszont furcsa, hogy elmondásaik alapján nem sokszor van részük ebben, szóval nagy karrier előtt állok. Egyébként nem is olyan könnyű ez az egész. Bizonyos részei egész jól mennek már most is, de vannak olyan feladatok, hogy nem is tudom megmozdítani az adott izmot, azt se tudtam, hogy létezik. Bele fog telni egy időbe, amíg szexistennő leszek szexfélistennőből. Egyébként nem tudom, mire verem magam, úgyse tudom kamatoztatni tudásomat túl sok emberen, lévén nem tudok pasizni.

Haza akarok menni. Tegnap a macskák, a kis drágák, segítettek számítógépet összerakni, baromira élvezték a sok drótot meg miegymást, én kevésbé. Zengett a lakás az üvöltözéstől. Ugyancsak nagyon szeretnek segíteni a sminkelésben és a cipőbekötésben, én pedig pont ezt a két segítséget kurvára nem igényelném. Ha minden jól megy, hétvégén szerzek egy akváriumot, tele halakkal, ezzel az állatok végképp elözönlik "kiscsaládom" életterét, de pont erre vágyom. Financiálisan egyre csak ingadozom, mint a középparaszt téeszesítéskor, nem lesz ennek jó vége.

Tegnap láttam egy tacskót kukáskabátban. Szegény kutyák egyébként is közröhej tárgyát képezik ruhában (tudom, hogy egyeseknek muszájból kell, mert vékonka az eredeti kabátkájuk), de azért nem kellene direkt rátenni egy lapáttal, és kukáskutyának öltöztetni. Kár, hogy nem tudtam alaposan megfigyelni, lehet hogy fényvisszaverője is volt. A tegnapi tornán rá kellett döbbenem - persze eddig is sejtettem, mi több, tudtam -, hogy fizikai állóképességem a nulla irányába konvergál. Rendkívül megalázó volt, hogy csak egy csajnak meg nekem nem kellett (mint kezdőknek) feltenni a lábsúlyt, és még így se bírtam az iramot. Ráadásul mindenütt tükör borítja azt a kurva falat, szóval akárhova néztem, saját szánalmas, utolsókat rúgó torzómmal szembesültem, amint próbálok nem grimaszolni, miközben úgy mozgok, mint egy lajhár, akit kergetnek. De nem adom fel, több megaláztatás úgysem érhet (hacsak magam alá nem pisilek kínomban), szóval megyek holnap is. Mindezt megünnepelendő, meg mert megérdemlem, éppen csokit eszek. Meglehetősen akadoznak amúgy a dolgaim. Most, hogy lenne időm a fordításokra is, no megbízás, bezzeg ősszel nem egyet le kellett mondanom, mert nem fért be az időmbe. Mindez leginkább anyagi vonzatait tekintve aggasztó, ha gazdag lennék, leszarnám, bár szeretem ezt a melót. Hajjaj. Lassan összecsapnak a hullámok...elmerülök a munkanélküliség és az adóhátralék tengerében, és egyszer csak az utcán eszmélek, nincs egy fogam se, csak egy pár pillepalackom szittyóval.

Pazar hétvégén vagyok túl, pénteken olyannyira satura sikerült berúgnom - nem direkt - hogy két cimborám húzott haza, ami nálam azért ritkaság. Ráadásul - lévén nő - egy ilyen látvány rendkívül vonzó a férfitársak szemében. Annak mindenesetre elismeréssel adóztak (elmondások alapján), hogy képes voltam gyakorlatilag eszméletlen állapotban úgy heverni egy 10 centi széles lócán, hogy nem estem le. És igen, és Igen! Most felkelek, és elmegyek tornázni! Virágot az öltözőmbe!

Még mielőtt megdöglenék egyedül, egy cimborám meghívott párunkat hétvégére, ami nagyon jónak ígérkezik, imádok ott lenni. Minden jól ment ma délelőttig, reményteljes várakozással tekintettem a hétvége elé, amikor is eszembe jutott, hogy biztosan tömeg lesz a buszon, majd belémhasított, hogy hosszú ideig nem fog megállni, azaz én be leszek oda zárva. Kezd megőrjíteni ez a pánikszerű paradolog, pedig már úgy tűnt, sikeresen legyűrtem. A leginkább attól félek, hogy egyszer csak elvesztem a kontrollt magam felett. Tudom, hogy józan ésszel, aki még soha nem élt át ilyet, hisztérikus baromságnak tűnik, de nem kívánok senkinek ilyen rettegéses, halálfélelmes rosszullétet. Tudom, hogy nincs realitása a félelemnek, ez benne a legrosszabb. De nem baj, elhatároztam, hogy erős és hős leszek, és ki fogom bírni, mert ha nem ezt tenném, eluralkodna az életemen, azt pedig nem tűrhetjük. Pont.

Meglehetős nagy itt ma a pangás, lehet, hogy rajtam kívül mindenki dolgozik? Rájöttem, hogy minél öregebb leszek, annál nehezebben lépek kontaktusba a férfiakkal. Rendkívül sikeres ismerkedési és csábítási stratégiám lényege (szerzői jogvédelem alatt! nyilvános helyeken - például tengeri olajfúró tornyokon, na ez a rész volt mindig a kedvencem a videók elején lévő figyelmeztetésben - tilos terjeszteni!), hogy ha megtetszik valaki, ami egyébként is ritkán fordul elő, többet nem merek ránézni. Több cimborám állítja, hogy ha nem ismernének, tutegál, hogy nem mernének odajönni ismerkedni. Van azért persze néha, néhány bátor. Ezekben a bátrakban az a jó, hogy személyiségük, kedvességük és sármjuk olyannyira minimál, hogy nincs is, hasonlóképpen az intelligenciájukhoz. Önbizalmuk viszont van! Micsoda pozitívum! További ismérvük, hogy nem ismerik a 'nem' szócskát, tehát gyakorlatilag képtelenség lerázni őket. Egyedül fogok megdögleni.